Frutti

Moncsi vagyok,blogom az Egy csepp méz. Több,mint tíz éve morális okokból hagytam fel a húsevéssel. Szeretem az állatokat. Élve. Sajnos a családom nem követi ezt az utat, de a kisfiamnak próbálok jó példát mutatni. Mióta nem olyan pici (három éves) egyre nehezebb a dolgom. Egy ideje kezdi érdekelni az Apja és a Nagyszülei tányérján lévő étel. Kóstolgat. Az első rántott csirke falatnál majdnem kardomba döltem, de lassan kénytelen vagyok elfogadni, hogy kíváncsi és kóstolgat. Hétközben kettesben vagyunk, akkor nem kap húst, de ha hétvégén megkívánja az Apukája ebédjét kap belőle. Tiltani semmiképp sem akarom, az szerintem még csábítóbbá tenné a húst, de minden alkalommal, amikor kérdezi elmondom neki miért is nem eszem én állatot. Nálunk tejtermék és tojás kerül az asztalra-ételbe, bár főzésnél előnyben részesítem a növényi tejtermékeket, és Marci is zabtejet iszik reggel-este.

Tavaly megtanpasztaltam, hogy a legtragikusabb események is hozhatnak pozitív változást az ember életébe. Egy családi tragédia hozományaként ismerkedtem meg a Choa Kok Sui Mester által kidolgozott pránagyógyítással. Szeptemberben Bettyót is magammal cipelve elvégeztük az alaptanfolyamot, majd ezt követte most áprilisban a felsőfok. Májusban megyük Pszichoprána és Archatikus jóga tanfolyamra. Nem is annyira a gyógyítás, inkább a spirituális fejlődésre való igény visz ezen az úton.

Nagyon örülök, hogy részt vehetek a "Tofu a tortán" játékban. Leginkább azért, mert végre megismerhetem az arcokat az általam olvasott és szeretett blogok mögött. Nagy izgalommal várom a találkozást a lányokkal. :)

"Amíg vágóhidak vannak,addig csataterek is lesznek." (Tolsztoj)