2010. június 30., szerda

Ebéd Parvatinál - 1. rész (Élménybeszámoló)

A készülődés közel két héttel a találkozónk előtt megkezdődött, ugyan is szeretem, ha minden terv szerint halad, és semmit nem bízok a nem létező véletlenre. Mivel nem otthon főztem, így még több szervezésre volt szükségem, hisz egy idegen konyhában az ember nem mozog olyan könnyedén, mint a rég megszokott falak között. Saját otthon hiányában Testvéremnél került terítékre harmadik találkozónk, és büszkén mondhatom, hogy az idegen hely ellenére minden tökéletesen klappolt!

Kifejezetten élveztem az ebédet megelőző pörgős napokat, szeretem a változást -mondván az gyönyörködtet-, így örültem a plusz kihívásnak ami azzal járt, hogy rengeteg dolgot kellett összecsomagolnom és magammal vinnem a tett helyszínére, majd otthonossá varázsolni, finomítani a legénykonyhát.

A menü soromat illetően már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy azt az Áyurvéda (Élet Tudománya) vonalán fogom összeállítani, és Indiait főzök majd, mivel ez áll hozzám és ízlelőbimbóimhoz a legközelebb. Reménykedtem, hogy a lányok sem fognak erről másképpen vélekedni. Pár nappal az ebéd előtt nem csak agytekervényeim, de az idő is felettébb felgyorsult. Mászkáltam mint pók a falon, üzletről üzletre jártam, hogy minden meglegyen a nagy napra, amit oly lelkesen vártam. Nem ez volt az első alkalom, hogy főzök néhány embernek, de ilyen exkluzív csapatot még soha nem láttam vendégül, s így megmaradt az egész mögött sejlő kíváncsi izgalom.

A találkozót megelőző éjjel bent aludtam a testvéremnél, ekkor már minden elő volt készítve, az izgalomtól még sem tudtam mélyen aludni, péntek hajnalban a kakasokat is megelőzve ébredtem... reggel 7-kor már pattogtak a fűszerek a lábosban, édes aromájuk betöltötte a még szűz konyhát.


A lányokat fél kettő körülre vártam, titkon azt reméltem, hogy délre készen leszek a főzéssel, így nyerek egy kis pihenőidőt mikor kényelmesen rendbe szedem magam, és megterítek..., de mikor már láttam, hogy a valóság megcáfolja képzeletem, magukra hagyván az ételeket, időztem el a terítéssel, porszívózással és a rózsák gondos elhelyezésével.

A lányok pont végszóra érkeztek, épp kiszellőztettem, beizítottam a füstölőket, hogy azok elvegyék az olajszagot... és így is lett, mire kinyílt a liftajtó Indiai virágillatban úszott az egész emelet!


Ismét nagy volt az öröm a találkozáskor! A lányok egy nagyon szuper ajándékkal leptek meg, egy táskát kaptam Tőlük, igaz nem tudják, de most elárulom, hogy ki nem állhatom a táskákat, és nagyon ritka, ha tetszik egy-egy darab..., de vannak még csodák, és ez is az volt! Imádom a kis zsákot! Nagyon eltaláltátok! :)


A kezdeti zavartságomat nevetéssel ütöttünk el, és hamar oldódott a feszültségem, de most már tudom, milyen lehetett Eminek az első vendéglátónak lenni!

Köszöntőként gyömbér teával tüzeltem fel a kis csapatot, de nem csak étvágyukat gerjesztettem be, hanem valami mást is, mert szokatlanul, evés helyett heves fotózásba kezdtünk...


A hangulat ismét fergetegesre sikeredett, szó szót követett, és szánk nem igen állt be, nyelvünk sem volt tétlen hisz hol a szavak, hol az ételek ízlelése kötötte le idejét. :) Nem is tudom, ha elgondolkodom azon, hogy nincsenek véletlenek, és nekünk találkoznunk kellett, nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem és ilyen klassz csapat tagja lehetek... mindig érdekesebbnél érdekesebb, nem éppen Földi témákat érintgetünk a lányokkal... így mikor eljött az este tíz, nem nagyon akartam, hogy elváljunk!


És most pihenésképpen kukkantsátok meg a menüt:

2010. június 28., hétfő

Vacsora Bettyónál - 2. rész (Recept)

Töltött paradicsom, zöldség spagetti ágyon

Sokat vacilláltam, hogy levest készítsek-e vagy pedig előételt. Végül az előétel mellett döntöttem, mivel Veránál és Katánál is levest ettünk. Gondoltam jól fog jönni egy kis változatosság.


Hozzávalók a zöldségspagettihez:
-3 szál sárgarépa
-2 közepes cukkini
-2 szál póréhagyma
-só, oregano, kakukkfű, borsikafű,bazsalikom

A répát meghámozzuk, a pórét és a cukkinit pedig megmossuk. A cukkiniből és a répából krumplihámozóval hosszú vékony szeleteket vágunk. A pórét késsel vágjuk vékonyra. Olíva olajat forrósítunk egy serpenyőben (én wok-ban készítettem, de bármilyen teflon bevonatos edény megfelel). A zöldség csíkokat belerakjuk, fűszerezzük és kb. 5-8 percig pároljuk rajta. Fészekszerűen tányérokra rakjuk. Ezen csücsülnek majd a paradicsomok.

Hozzávalók a töltött paradicsomhoz:
- 4 db nagyobb paradicsom
- 10 dkg barnarizs
- 2 dl zabtejszín
- fél gabonagömböc
- póréhagyma
- só, petrezselyem, bazsalikom.

A tölteléket akár előző nap is elkészíthetjük. Még jót is tesz a ételnek, mert összeérnek az ízek. A rizst megfőzöm. A gabonagömböcöt apró kockákra vágom. A pórét karikára. Egy serpenyőben olajat forrósítok és belerakom a pórét, majd a gabonagömböcöt. Pár percig párolom, majd felöntöm a tejszinnel. Sózom, és frissen vágott bazsalikommal és petrezselyemmel ízesítem. Egy-kettőt rottyantok rajta, majd hozzákeverem a már kész rizshez és kihűtöm. A paradicsomokat megmosom, kalapjukat levágom és kanállal kivájom a belsejüket. Beletöltöm a tölteléket és 180 fokos sütőben kb 15 percig sütöm.

Házi bodzaszörp gyümölcsökkel és citromfűvel


Hozzávalók:
-bodzaszörp
-víz
-eper
-narancs
-cirtomfű levél

Egy nagy kancsóba bekeverem a bodzaszörpöt, majd hozzáadom a feldarabolt epret, a karikára vágott narancsot és a citromfüvet. Fogyasztásig hűtőben pihentetem.

2010. június 27., vasárnap

Vacsora Bettyónál - 1. rész (Élménybeszámoló)


2010.06.26. Kb. két hónapja tudom, hogy ez a nap az nagy főzős napom. Azóta szinte nem telt el nap, hogy a gondolataim ne a menü körül forogjanak. Nem is tudom mennyi receptet elolvastam, lementettem. Nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor lassan kezdett összeállni a kép a fejemben, hogy mit is fogok főzni. A legnagyobb gondom a desszerttel volt, ugyanis nem igazán készítettem még vegán desszertet. De az internet és a főzős blogok szerencsére segítségemre siettek. :) Szerdára teljesen összeállt a menü, így a nagy nap előtt nem maradt más hátra, mint a bevásárlás és a reménykedés, hogy jó idő lesz. Kerti vacsit szerettem volna. De amikor szombat reggel felébredtem, láttam, hogy az égiek nem lesznek kegyesek hozzánk. Igaz, hogy nem esett, de 18 fokban nem szerettem volna megfagyasztani magunkat a teraszon. Amit lehetett azt előző este megcsináltam, így délelőtt maradt idő a családra, meg a pakolásra és a takarításra. Mondjuk egy lassan 3 éves mellett nem volt könnyű meg is tartani a rendet. :) Egy óra körül kezdtem el igazán a főzést és háromkor meg voltam győződve róla, hogy ebből még ötre sem lesz semmi. Pedig a lányok négyre jöttek. De kész lettem. Hajszál pontosan négy órára. Még izgulni sem nagyon volt időm annyira el voltam úszva, bár egész nap fájdogált a gyomrom az idegességtől. Amiről persze próbáltam tudomást sem venni.

Jó volt újra látni a csajszikat és onnantól kezdve, hogy beléptek az ajtón, be sem állt a szánk. Csak beszélgettünk, meg ettünk, meg beszélgettünk, meg ettünk. :) Nagyon klassz ajándékokat kaptam, amiknek nagyon örülök és alig várom, hogy kipróbálhassam őket.

Szerintem nagyon jó kis estébe nyúló délutánt sikerült eltöltenünk. Az idő megint mintha csak elröppent volna. Minél jobban megismerjük egymást, annál jobbakat tudunk beszélgetni és annál gyorsabban telik az a fránya idő. Remélem a lányok is osztják a véleményemet az estét illetően és bízom benne, hogy sikerült finom ételeket felszolgálnom.


És akkor lássuk a menümet:
Előétel: Töltött paradicsom, zöldségspagetti ágyon
Főétel: Zöldségtorony snidlinges polentával, csicsriborsó salátával és fűszeres burgonyával
Desszert: Mandulás levendulafagylalt
Ital: Házi bodzaszörp citromfűvel és gyümölcsökkel

Nemsokára jövök a receptekkel is.

2010. június 15., kedd

Vacsora Benzsinél - 4. rész (Recept)


Kókusztejes panna cotta eperszósszal

Ezt a desszertet a Kifőztük magazinba készítettem, de a családnak annyira bejött, hogy kiváncsi voltam, mit mondanak rá a vendégeim. Most egy kicsit alakítottam rajta, mert csokicseppeket elfelejtettem venni, viszont most jóval több és picit hígabb eperszósz volt, így a tálban köré rendeztem. Az eredeti receptet a Kifőztük 2. számában megtalálhatjátok. Az ottani fotók szebbre sikerültek, de ezt most nézzétek el nekem, mert inkább a vendégeimmel törődtem, mint a fényekkel és a beállításokkal.

Hozzávalók:
Panna cottához:
- 1 l kókusztej
- 6 ek gyümölcscukor
- 10 dkg kukoricakeményítő
- 2,5 dl növényi tejszín
- 4 ek mézes rizspehely
Eperszószhoz:
- 1 kg eper + 2-3 szem a díszítéshez
- 3 ek barna nádcukor
- 4 púpozott tk tápiókapor

- 2 evőkanál kókuszreszelék
- 2 evőkanál mandulaszelet

A kókusztejből visszatartottam fél dl-t, a többit a tejszínnel és a gyümölcscukorral felforraltam. A visszatartott tejszínt a keményítővel kikevertem és amikor forrásnak indult a kókusztejes keverék, beleöntöttem. Mikor sűrűsödni kezdett azonnal lekapcsoltam. Belekevertem a mézes rizspelyhet. Egy lyukas közepű formába, például egy kisebb kuglófformába, vagy valamilyen műanyag formába beleöntöttem a pudingot, kicsit megütögettem, hogy mindenhol kitöltse, kihűtöttem, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Másnap az eperszószhoz az epret, a barna nádcukorral felforraltam és addig főztem, amíg az eperszemek elveszítették formájukat és keménységüket. A tápiókaport egy pici vízzel kikevertem és az eperhez öntöttem, majd összeforraltam, amíg egy kissé összesűrűsödött. Szobahőmérsékletűre hűtöttem, majd a formából kiborítottam a panna cottát és az üregbe beletöltöttem az eperszószt és visszatettem a hidegre, hogy az eperszósz is megdermedjen. A kókuszreszeléket és a mandulaszeleteket külön-külön, zsiradék nélkül megpirítottam. Tálalás előtt a panna cottára szórtam, eperszemekkel díszítettem.

Az újságba készült változat

Citromos gyömbérital

Igaz, ami igaz, egy vega bandának nem könnyű megfelelő innivalóról gondoskodni. Az alkoholos italokat nem mindenki szereti, sőt szerintem nem is igazán illik az alkalomhoz és az egészséghez sem, főleg ami a töményeket illeti. A borról el lehet vitatkozni egészséges-e, vagy sem, de köszöntő italként semmiképpen nem adható. Az előző találkozásunkon Emi csodás alkoholmentes koktélját úgysem tudtam volna felülmúlni, annál is inkább, mert egyáltalán nem vagyok otthon ezekben. Ezért aztán kitaláltam valami egészen mást.

Hozzávalók:
- 2 dkg gyömbér
- 2 egész kardamommag
- 2 szegfűszeg
- 2 rúd fahéj
- 2 citrom leve
- 4 karika citrom
- méz
- barnanádcukor
- 2,5 l víz

A gyömbért megpucoltam és vékony csíkokra vágtam, majd fél liter vízben a kardamommal, a fahéjjal 2 karika citrommal és a szegfűszeggel felforraltam, leszűrtem, majd kihűtöttem. Közben a citromlevet a maradék vízzel, annyi cukorral és mézzel összekevertem, hogy egy finom limonádét kaptam. Miután a gyömbér kihűlt, beleöntöttem a limonádéba és fogyasztásig hűtőbe tettem. Citromkarikával ittuk.

2010. június 11., péntek

Vacsora Benzsinél - 3. rész (Recept)


Szójamajonézes gombával leöntött szezámos újkrumpli

Volt nekem egy régi receptem amiben még sonkadarabok és hagyományos majonéz szerepelt. Isteni volt, minden vendég és családtag, ismerős és kolléganő imádta. Régóta töröm a fejem azon, hogy vegánná kellene alakítani ezt az ételt. Na ezt valósítottam meg most. Voltak kétségeim, hogy a házi szójamajonéz, hogyan fog működni a sütőben, de le a kalappal előtte. Tökéletesen megállta a helyét.

Hozzávalók:
- 2 adag szójamajonéz
- 1 kg gomba
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 kg parázskrumpli
- 2 ág friss rozmaring
- szezámmag
- olívaolaj
- himalaya só
- Alnatura chilis fűszersó
- őrölt fekete bors

A szójamajonézt az itt található recept szerint elkészítettem. A fokhagymát apróra vágtam és pici olívaolajra dobtam, kicsit átpirítottam, majd rádobtam a megmosott, felszeletelt gombát, sóztam, borsoztam, beletettem a megtépkedett rozmaringot és fedő és víz hozzáadása nélkül dinszteltem. A krumplit jó alaposan megmostam, kettévágtam és elrendeztem egy lapos sütőtepsin. Leszárítottam róla a vizet, majd meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam a fűszersóval. Lefedtem alufóliával és 40 percig 180 fokon, hőlégkeverésen sütöttem. A gombát kihűtöttem és belekevertem a szójamajonézbe. Miután a krumpli megpuhult, levettem a fóliát, a tetejére terítettem a majonézes gombát és a tetejét megszórtam a szezámmaggal. Visszatettem a sütőbe és addig sütöttem amíg a szezámmag kicsit megpirult rajta.

Brokkolival töltött kesudiósült

Ezt a receptet már régóta készítem, eredetileg Katánál találkoztam vele. Most egy kicsit a töltelékén alakítottam, mert eredetileg padlizsánnal készült, most viszont brokkoli került bele. Azért választottam ezt a receptet, mert úgy gondoltam erről beszélni nem elég, mindenkinek meg kell kóstolnia.

Hozzávalók:
Sülthöz:
- 2 ek. olívaolaj
- 1 szál szárzeller (felszeletelve)
- 1 vöröshagyma (összeaprítva)
- 1,8 dl meleg víz
- 1 evőkanál sörélesztőpehely
- 8 dkg teljeskiőrlésű zsemlemorzsa
- 225 gr kesudió (darálva)
- 0,5 ek Cajun fűszerkeverék
- 1 ek barna rizsliszt
- himalaya só
- veganatura ételítesítő
- őrölt fekete bors
- biomargarin (a forma kikenéséhez)
Töltelékhez:
- 15 dkg brokkoli (rózsáira szedve)
- 8 dkg Kaliforniai paprika (felkockázva)
- 1 gerezd fokhagyma
- himalaya só

Az olívaolajon megpirítottam a hagymát és a zellerszárat, megszórtam az ételízesítővel, ráöntöttem a meleg vizet és félretettem. Egy tálban összekevertem a kesudiót, a sörélesztőpelyhet, a zsemlemorzsát, a barnarizs lisztet, sót, borsot és hozzáöntöttem a hagymás keveréket. Jól összekevertem. A tölteléknek valókat egy serpenyőben pici olívaolajon összepirítottam. Egy sima aljú őzgerinc formát megkentem margarinnal, beletettem a kesudiós massza felét, ráterítettem a tölteléket, majd belenyomkodtam a massza maradékát. A 170 C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt nekem aranybarnára sült.

2010. június 8., kedd

Vacsora Benzsinél - 2. rész (Recept)


Zöldborsó-krémleves

És akkor jöjjenek a receptek. Talán írtam már korábban, hogy nagy rajongója vagyok a krémleveseknek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy szinte semmi hozzávalóból is lehet jó levest főzni, a másik, hogy szinte semmi faxni, mégis valahogy elegáns lesz a végeredmény, úgyhogy vendégségre tökéletes. Vannak még további előnyei is, mint például, hogy gyerekeknek kiválóan el lehet bújtatni a nem szeretem, de ugyanakkor tápanyag szempontjából fontos hozzávalókat, aztán nagyon kis és nagyon idős korban sem okoz gondot az elfogyasztásuk. Szóval számomra egy igazi favorit. Már viszonylag hamar eldöntöttem, hogy krémleves lesz, csak azon vacilláltam, hogy borsó, vagy zöldspárga legyen-e a kiválasztott, de aztán előbbi győzött. Pedig nagyon utálom pucolni. Na most sem én csináltam, átpasszoltam a férjemnek. Régebben mindig a Nagyikám kapta ezt a feladatot. Szerintem ez egy igazi rémálom, csak pucolod, pucolod, de sehogy sem fogy, viszont a végén a tál alján alig gurul néhány szem. Brrrrrrr.

Az adag nem éppen 4 személyes, de én még soha életemben nem főztem 4 személyes adagot. Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy mindig nagy mennyiségekben gondolkodom, mintha 10 személyre főznék. Valahogy ezt hoztam otthonról és nem tudom levetkőzni magamról. Ez az étel is inkább 6 személyre készült.

Hozzávalók:
- 2 kg zöldborsó (kifejtés után kb. a fele)
- 1 póréhagyma
- olívaolaj
- 2,5 dl zabtejszín/rizstejszín
- himalaya só
- őrölt fekete bors
- veganatura ételízesítő
- 1 ek. barnarizsliszt

- szeletelt mandula

A póréhagymát felszeleteltem, pici olívaolajon megpirítottam és beletettem a kifejtett zöldborsót. Egy kicsit azt is átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, sóztam, borsoztam és addig főztem, amíg a borsó teljesen puha lett. Ezt követően merülő mixerrel jó alaposan pépesítettem. (Nekem 600W-os gépem van, ami semmi darabosat nem hagy, ha valaki gyengébb géppel dolgozik szükség lehet átpasszírozni is.) Annyi vizet adtam még hozzá, amennyi a sűrűség beállításához kell, visszatettem a tűzhelyre, a tejszínben elkevertem a barnarizslisztet és beleöntöttem a levesbe. Ha felforrt kész is vagyunk. Tálaláskor a tetejét mandulaszeletekkel díszítettem.


Ropogós Foccaccia

A pirítós helyett laktatóbbnak gondoltam ezt a meleg pizza kenyeret. Ugyanezt használom pizzákhoz is. Az eredeti Jamie Oliver receptje, annyi változtatással, hogy felesben teszek bele teljeskiőrlésű és fehér lisztet. (Katánál itt.) Most először készült feltét nélkül, de mondhatom, hogy így is megállja a helyét. Ez most fél adag tészta, így is lett belőle 8 kisebb „kenyérke”

Hozzávalók:
- 20 dkg tk. tönkölybúzaliszt
- 20 dkg tönkölybúza fehérliszt
- 10 dkg tk tönkölybúzadara
- 7 g szárított élesztő
- 0,5 ek himalaya só
- 1 tk. barnanádcukor
- 3,25 dl langyos víz

- durva szemű himalaya só
- friss rozmaring
- olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem a cukrot, majd beleszórtam az élesztőt és letakarva felfuttattam. A liszteket átszitáltam, elkevertem a búzadarával és a sóval, beletettem a felfutott élesztőt és a víz fokozatos hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztottam, letakarva duplájára kelesztettem. Az nem árt a tésztának, ha lassan kel meg, sőt valahogy jobb lesz, ha másfél, két órán keresztül hagyjuk kelni. A sütőt 250 fokra felmelegítettem és egy sütőlapra sütőpapírt terítettem. A tésztát 8 egyforma részre vágtam és golyókat formáltam belőle. Kinyújtottam, széleit visszahajtottam, rátettem a sütőlapra, megszurkáltam a tetejét, meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam friss rozmaringgal, durva szemű sóval. A sütőben 8 perc alatt megsültek.

2010. június 6., vasárnap

Vacsora Benzsinél - 1. rész (Élménybeszámoló)


Persze megint rámszakadt egy temérdek tenni való, amit szokásosan én húztam magamra. Ezért aztán úgy indult a hetem, hogy sejtésem sem volt arról, hogy péntekre milyen menüvel fogok előállni. Ettől aztán a gyomorideg egyre csak kúszott bennem felfelé. Szépen elterveztem, hogy melyik nap mit csinálok majd. Mikor megyek a bionagykerbe, a piacra, mikor takarítok és milyen sorrendben készítem az ételeket. Na jó, de milyen ételeket? Kedden délután még azon „törpöltem”, hogy akarjak nagyot és kockáztassak valami eddig ismeretlen recepttel, vagy maradjak hazai pályán. Végül lett ez is, az is. A tökéletes menüsor csak szerdára állt össze, és még akkor is volt „B” tervem, ha valami nem úgy sülne el. (Ez nem a Don Pepe telefonszáma volt!) Mikor Frutti felhívott még rendesen szorult a gyomrom, mert hát vendégeket szoktunk fogadni, de azért a Tofu a tortán az egy kicsit más. Volt bennem egy kis megfelelési kényszer. Szerda éjjel történhetett valami, mert a megfelelési kényszert a sarokba dobtam, csütörtökön a legnagyobb nyugalommal ébredtem, felpörögtek az események és valami földöntúli nyugalom lett rajtam úrrá. Ment minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Aztán sajnos kaptam egy telefont, hogy Emi nem jól érzi magát és nem tud részt venni az összejövetelen. Ez egy pillanatra kedvemet szegte, de tényleg csak egy pillanatra, hiszen Frutti és Parvati is ugyanannyira a szívemhez nőtt és őket is nagyon vártam.


Eleinte talán picit furcsa volt, hogy csak hárman vagyunk, de aztán úgy elmerültünk a beszélgetésbe, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már este 10 van. Állíthatom, hogy egyetlen pillanat sem volt, amikor úntuk volna egymást, vagy megakadt volna a beszélgetés. Ez azért nem kis teljesítmény ahhoz képest, hogy délután 2-re érkeztek. Az este szerintem szuper volt, nagyon jó hangulatban telt.


Úgy érzem, hogy a lányok otthon érezték magukat nálunk és szerintem ez a legjobb, amit házigazda nyújthat a vendégeinek. És persze nem mellesleg ettünk is. Azt, hogy mit, a következő posztokban olvashatjátok, azért a menüt itt most közre adom:


2010. június 5., szombat

Vacsora Katánál - 5. rész (Recept)

Az utóételek, azaz a vacsora után, a beszélgetéshez feltálalt ételek sora következik. Természetesen ezekre a finomságokra csak azért volt szükség, hogy növeljük a pocakunk méretét, ekkor már senki sem volt éhes, de mivel szépen fogyott és sok elégedett hümmögést hallottam falatozás közben, meg azt láttam, hogy mielőtt asztalt bontottunk volna, még gyorsan - gyorsan beugrott egy - egy falat, úgy gondolom, jó ötlet volt. :)

A fotó meg már olyan, amilyenek mi voltunk, fáradt :) és persze fények sem voltak már így 22.30 körül...

Pita (teljes őrlésű tönköly lisztből) - a fotón középen

- 4 csésze teljes őrlésű tönkölyliszt
- 1 evőkanál szárított élesztő
- 1 + 1/4 csésze meleg víz
- 1/2 evőkanál só

2 csésze liszthez hozzákevertem az élesztőt, a sót és elkevertem benne a vizet. Fakanállal összekutyultam, majd apránként adtam hozzá a többi lisztet és addig dolgoztam rajta, míg a tészta szépen elvált az edény falától. Nekem eddig mindig szükségem volt az összes lisztre, de lehet, hogy Neked nem lesz! Kivettem a tálból a tésztát, gyúrtam még vagy 4 - 5 percig, aztán 8 gombócra osztottam, melyekből sodrófával lepénykéket nyújtottam. A sütőt közben bekapcsoltam max. hőfokra (nálam 250, de 260 is lehetett volna). Sütőpapíros tepsire fektettem a lepénykéket és hagytam 30 percig pihenni őket.
Ekkor egyesével megfordítottam a korongokat, a sütő alsó részére csúsztattam a tepsit és gyorsan bevágtam az ajtaját. 5 perc alatt hatalmas labdává fújódott fel mindegyik tésztadarab, ekkor kivettem és azonnal becsomagoltam őket, nehogy kiszáradjanak.
Tálalás előtt nyugodtan át lehet őket melegíteni a sütőben egy - két perc alatt, így terveztem én is, aztán teljesen megfeledkeztem róla, ezért mi hidegen ettük, de így is nagyon finom volt!

Aszalt paradicsomos - bazsalikomos hummus - a fotón balra

- 1 doboz csicseriborsó konzerv
- kevés extra szűz olívaolaj
- 5 - 6 darab aszalt paradicsom
- 1 - 2 gerezd fokhagyma
- 2 - 3 marék bazsalikomlevél
- só, bors, a konzerv levéből egy kevés

Minden ment a turmixba, ízesítettem és kész is voltam. :)

Görög padlizsánkrém - a fotón jobbra

- 2 nagyobb padlizsán
- 1 gerezd fokhagyma
- 3 - 4 evőkanál natúr szójajoghurt
- 3 - 4 evőkanál vegán majonéz
- só, bors, citromlé

A padlizsánokat 250 fokosra előmelegített sütőben, grill fokozaton, egészben (villával megszúrkáltam őket sütés előtt, hogy a gőz tudjon távozni), sütőpapíros tepsin megsütöttem. Ez kb. 25 - 30 perc volt. Hagytam kihűlni a zöldséget, majd kikanalaztam a húsát egy tálba. Villával összetörtem, hozzákevertem a majonézt, a joghurtot, folyamatosan kóstolgattam, fűszereztem és betettem a hűtőbe "érni".

Pácolt olajbogyók

Alapja a jó minőségű olajbogyó, különben pácolhatunk össze - vissza, az eredmény elmarad!

- 20dkg kalamata olajbogyó (fekete , magos)
- 1 evőkanál apróra vágott, friss rozmaring
- annyi extra szűz olívaolaj, ami ellepi
- 2 gerezd fokhagyma
- ízlés szerint friss citromlé

Ez egy nagyon egyszerű ízesítés, de szerintem a kalamata már magában is olyan finom, hogy túl sokat nem kell cifrázni rajta. Mindent mindennel összekevertem és bedugtam a hűtőbe. :)

- 20 dkg zöld mammouth olajbogyó (zöld, magos)
- 2 gerezd fokhagyma
- annyi extra szűz olívaolaj, ami ellepi
- 2 evőkanál friss citromlé
- 1 kisebb chili paprika, ketté vágva
- 1 evőkanál aprított, friss bazsalikomlevél
- 2 evőkanál aprított, friss petrezselyem

Ebben az esetben is szépen leöntöttem a fűszeres olajjal a bogyókat és hagytam érni az ízeket.

Összefoglaló

Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek a játéknak - köszi az ötletért, Vera! ;) -, kifejezetten élvezem, hogy olyan emberekkel lehetek együtt egy asztalnál, akik min. az ételekről, de sok egyéb másról is hasonlóan gondolkodnak, mint én. A saját vacsorám megkomponálását különösen élveztem, mert korábban nem volt még szerencsém "igazi" vega vendégekhez :), úgyhogy jó volt úgy főzni, hogy tudtam, nem szájhúzogatás lesz, hanem igazi élvezet. :)

A menüvel egészen elégedett vagyok, szerintem adott pillanatban nem tudtam volna többet / jobbat kihozni belőle. A főétel kiválasztásánál sokáig gondolkodtam egy szuper szejtános recepten, melyet nemrégiben ötöltem ki, de aztán győzött a "ne húst pótoljunk c. irányvonal", remélem, a vendégek sem bánták!

Én azt egy kicsit sajnáltam, hogy a vacsora egy - két elemét tekintve "utánoztam" Verát, de egyszerűen ezek az alapanyagok álltak rendelkezésemre. Spárgát terveztem volna a padlizsántekerecsekbe dugdosni, de akkor éppen sehol sem találtam már; céklamániás vagyok, így szívem szerint nyers salinak magam is azt csináltam volna, de mivel Veránál már volt, maradt a sárgarépa. Ezzel viszont szintén ismételtem, hisz az egyik köret Nála is répa volt. Ahhoz ragaszkodtam, hogy a kertemből is kapjanak valami frisset és finomat a csajok, így a spenót felhasználása sem volt kérdés - hisz csak az volt még "kész",a kertben :P, ami szintén egy közös pont volt Vera és az én menüm között... na, mindegy! Szerintem így volt jó ez az egész, ahogy volt, ugyeeeeee? :)

Köszönöm még egyszer, hogy eljöttetek és hamarosan találkozunk Bettyónál!!

2010. június 4., péntek

Vacsora Katánál - 4. rész (Recept)

Akkor jöjjön a desszert receptje, melynek kiválasztása szintén okozott némi problémát... bár ebben a kategóriában nem volt olyan sok jelöltem, mint mondjuk a főételnél. :) A, B vagy C variáns volt csak, időm az elkészítésre meg nem sok, mégis a kicsit pepecs, de mutatós és finom Tiramisura voksoltam. Elvégre az volt a célom, hogy elkápráztassam a vendégeimet. ;)


Vegán Tiramisu


A tésztához, mely gyakorlatilag egy tojás mentes piskóta:
- 2,5 dl növényi tej
- 10 dkg barna cukor
- 1/2 citrom héja és leve
- 1 teáskanál vanília őrlemény
- 25 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
- 1 csomag foszfátmentes sütőpor
- 6 evőkanál olaj

Előmelegítettem a sütőt 180 fokosra. Összekevertem egy tálban a száraz hozzávalókat, egy másikban a folyékonyakat, majd az előzőhöz az utóbbit. ;) Alaposan kell dolgozni, de azért az sem jó, ha túl sokáig kavarjuk. Szilikontepsibe öntöttem a masszát és 20 perc alatt meg is sült a piskóta. Néhány perc pihentetés után rácson kihűtöttem a remeket, addig elkészítettem a krémet.

A kesukrémhez:
- 2 + 1/4 csésze víz
- 8 evőkanál kesudió
- 1/2 csésze nád porcukor
- 2 + 1/4 evőkanál kukoricakeményítő
- 1/4 + 1/8 csésze teljesőrlésű tönkölyliszt
- 1 teáskanál vanília őrlemény

Összeturmixoltam a vizet, a kesudióval és a sóval, majd hozzákevertem a többi anyagot is, újra mixeltem és egy kis lábasban feltettem melegedni a tűzre. Addig kell főzni, állandó kevergetés mellett, míg szépen besűrűsödik a krém. Alaposan lehűtve használtam a rétegezéshez.

Igen, az almának igaziból semmi köze sincs a Tiramisuhoz, véletlenül esett rá, miközben a pulton várakozott sorára ... aztán meg már úgy hagytuk, jobban mutatott rajta, mintha az általa ütött "krátert" nézegettük volna :)

A "habos" krémhez:

1 dl szójatejszínhabot felvertem (max fokozaton kb. 2 - 3 percig)

A fentieken kívül szükséges volt még:
- némi kakaópor (cukrozatlan természetesen)
- kb. 2 dl gabonakávé

Egy tetszőleges edénykébe vagy akár több kicsibe kezdjük el rétegezni a tésztát és a krémeket. Ez semmiben sem tér a hagyományos menetrendtől, azaz a hideg piskótát babapiskóta méretű csíkokra daraboltam, lefektettem az edény aljára, meglocsoltam a kávé felével (lehetne mártogatni is ugye, de tapasztalatom szerint már a kezemben szétesnek a piskóták), aztán megkentem a kesukrém felével, újabb piskótaréteg, újabb kesukrém, szójatejszínhab és szépen megszórtam a kakaóporral.

Természetesen az lett volna az igazi, ha előző este elkészítem és hagyom az ízeket erősödni, de így is nagyon finom volt! :)

Tapasztalat: legközelebb a kávé fele "rendes" kávé lesz, mert nekem hiányzott belőle "az íz", csak nem tudtam a vendégek mit szólnának hozzá. Utóbb kiderült, hogy semmit, nem lett volna gond. :)

Forrás: az alapötlet Bryanna Clark Grograntől származik.

2010. június 3., csütörtök

Vacsora Katánál - 3. rész (Recept)

A főétel okozta a legnagyobb fejtörést számomra, hisz több fogásból álló menüsort terveztem, de nem akartam leterhelni a vendégeim pocakját annyira, hogy a desszert és az "utóétel" már ne férjen beléjük. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ragaszkodtam a tekercs formátumhoz, így az alábbi - szerintem - ötletes és nagyon finom fogás került a tányérokra.



Pestos padlizsántekercsek tejszínes - spenótos újkrumplival és tökmagos - mézes - gyömbéres sárgarépa salátával

A tekercsekhez:
- 2 nagyobb padlizsán
- 1 piros színű paprika
- 1 kisebb cukkini
- 5 dkg növényi sajt (pl. Cheezly - edam ízesítésű)
- kevés olaj a padlizsán szeletek megkenéséhez

A pestohoz:
- 1 csomag szárazon megpirított fenyőmag
- 3 marék bazsalikom levél
- 1 evőkanál olajban eltett medvehagyma
- 5 dkg felkockázott növényi sajt (pl. Cheezly - edam ízesítésű)
- kevés extra szűz olívaolaj

A megmosott padlizsánokat hosszában vékonyan felszeleteltem, sütőpapíros tepsire fektettem, kevés olajjal megkentem és 220 fokosra előmelegített sütőben, grill fokozaton 8 - 10 perc alatt megsütöttem.

A pestohoz összeturmixoltam a fenti hozzávalókat, megkentem vele az időközben megsült padlizsán szeleteket, majd mindegyikre ráfektettem néhány hasáb paprikát, cukkinit és sajtot, feltekertem és egy hőálló tálba helyeztem úgy, hogy alulra kerüljön a hajtás, nehogy kinyíljanak a kis csomagok sütés közben. Mindegyik tekercs tetejére pakoltam még egy kis pestot és 180 fokon 10 perc alatt készresütöttem.

A krumplihoz:
- 1 púpos evőkanál bio margarin
- 1 kg újkrumpli
- 5 marék friss spenót
- 2 evőkanál olajban eltett medvehagyma
- 1,5 dl zabtejszín
- só, frissen őrölt fehérbors

A krumplit megtisztítottam, felkockáztam és az elektromos párolóedényben megpároltam. Közben megmostam a spenótot és felcsíkoztam a leveleket. A megfőtt krumplit egy nagy serpenyőbe költöztettem, rákanalaztam a margarint, nagy lángon átforgattam, ráöntöttem a tejszínt, fűszereztem (medvehagyma, só, bors), rászórtam a spenótcsíkokat, majd fedő alatt hagytam néhány percig (ekkor már kis lángon!) rotyogni.

A sárgarépa salátához:
- 20 dkg reszelt sárgarépa
- 1 mokkáskanál friss gyömbér, reszelve
- 2 evőkanál tökmag
- friss citromlé, só, méz ízlés szerint

Összekevertem a fenti alapanyagokat és hűtőben hagytam érni az ízeket. Ezt a salátát célszerű fogyasztás előtt min. fél nappal elkészíteni.

Tálaláskor fejenként négy padlizsántekercs mellé halmoztam a tejszínes krumpliból és sárgarépa salátából.

Tapasztalataim:
A padlizsántekercsek nagyon "csúsznak" érdemes bőkezűen osztogatni őket. ;) A sárgarépa saláta másnap az igazi! Addigra fantasztikusan összeérnek az ízek és egy kis levet is ereszt a méznek köszönhetően!

2010. június 1., kedd

Vacsora Katánál - 2. rész (Recept)

Amikor csak tehetem figyelek arra a számomra nagyon fontos alapelvre, hogy gyümölcsöt nem keverünk csak gyümölccsel, ezért esett a választásom egy kellemes turmixra, amelyet üdvözlő italként kínáltam vendégeim részére az ételsor előtt.

Welcome drink: Kókuszos - ananászleves - eperturmix


Hozzávalók 4 személy részére:
- 500 gr friss, leveleitől megtisztított és megmosott eper
- 3 - 4 dl friss vagy dobozos, de mindenképpen 100% - os ananászlé
- néhány korty kókusz szirup (pl.: Monin)

A fentieket krémesre turmixoltam és csinos poharakban, szívószállal kínáltam.

Rövid pihenőt követően érkezett a leves, melynek kifejezetten sikere volt, annak ellenére, hogy Vera és Adél nem rajonganak a zellerért ( Vera szinte csak ilyen formában hajlandó fogyasztani belőle ;o), Bettyó pedig az első kanál leves elfogyasztása előtt még nem tudta, szereti - e egyáltalán a zellerkrém levest. Szerencsére kiderült, hogy ezt a fogást mindenki szereti. ;)

Leves: Chiliolajos zellerkrém leves

Hozzávalók az olajhoz:
- 1 dl (nem extra szűz!) olívaolaj
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 kis chili paprika
- 1/2 teáskanál frissen reszelt gyömbér
- 1 teáskanál curry por
- 1 teáskanál paradicsompüré

Kevés olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát és fokhagymát, majd hozzáadtam az elfelezett chili paprikát, a gyömbért, a curry port, a maradék olajat és kb. 5 percig kevergettem a tűz fölött. A végén belekevertem a paradicsompürét is és leszűrtem a keveréket. A hagymás fűszereket esetleg felhasználhatjuk más ételbe is, az olajat pedig tegyük félre és lássunk neki a leves elkészítésének.

Hozzávalók a leveshez 5-6 személy részére:
- 1 evőkanál bio (nem hidrogénezett) margarin
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 zellergumó ( kb. 80 dkg - s )
- 2 szál szár - / angol - / francia - / halványítózeller (ki hogy ismeri ;))
- bio zöldséglevespor, esetleg még só
- víz
- 4 evőkanál zabtejszín

Felaprítottam a hagymákat, lereszeltem a fokhagyma gerezdeket és üvegesre pároltam a margarinon. Közben megtisztítottam a zellergumót, felkockáztam a szárzellerrel együtt, rádobtam a hagymára, felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte, fűszereztem, majd fedő alatt puhára főztem a zöldségeket. Ekkor botmixerrel "tökéletesen" krémesre mixeltem a levest, belekevertem a tejszínt, felforraltam és ezzel el is készült az étel. Természetesen, ha túl sűrűre sikerül, egy kevés vízzel / alaplével segíthetünk a dolgon!

Tálalás: A tányérokba kiszedett leves tetejére csepegtessünk a chiliolajból.

Forrás: Delicious magazine