2010. július 29., csütörtök

Vacsora Adéle-nál - 1. rész (Élménybeszámoló)


Elsőre úgy tűnhet a leghálásabb szerep egy ilyen játékban legutolsó vendéglátónak lenni. Egy ideig ezt gondoltam én is... Mikor azonban sorra következtek egymás után a vacsorák Veránál, Katánál és Bettyónál egyre jobban és jobban elbizonytalanodtam... A gyönyörű terítés, a kedves vendéglátás, no meg a fantasztikusan finom ételek: azt éreztem, nagyon kicsi vagyok a feladathoz.

Június 30-án túlestem a legutolsó vizsgámon is és tudván, hogy július 24-e az én "Tofu a tortán" napom, nagy lendülettel vetettem bele magam a receptkeresgélésbe. A koncepciót illetően biztos voltam abban, hogy - a nagyon meleg nyár miatt - könnyű ételeket szeretnék tálalni, olyanokat, amiket nem forrón, inkább szobahőmérsékleten vagy hidegen célszerű fogyasztani, mindenképpen legyen benne saláta, valamilyen nyers fogás és friss, szezonális alapanyagokból készüljön el. A menü tervezgetését illetően minden "bejött", amit a lányok mondtak: amikor azt hittem, már megvan, kiderült, hogy mégsem, mert mindig találtam valami mást, valami jobbat, odaillőbbet, s többször átalakítottam fejben az egészet. Mígnem egyszer azt éreztem: igen, ez az! Most tényleg megvan!

"Főzős napomat" megelőzően kipróbálgattam a recepteket, s bár jónak ítéltem őket, vendéglátói izgalmam nem csökkent. Először láttam vendégül vegetáriánusokat (ráadásul olyanokat, akik nagyon ügyesek és kreatívak a konyhában), először volt "igazi" vendégség kis, saját lakásomban, s életemben először készítettem komplett háromfogásos ételsort... Fél 11 körül kezdtem főzni és háromnegyed 7-re lettem készen, no, ekkor már tényleg nagyon izgultam. De izgalmam feleslegesnek bizonyult!

Kellemes és szívet melengető estét töltöttünk el együtt, a vége felé azzal a különös érzéssel, hogy itt most valaminek vége, ugyanakkor örültünk is, hogy a részesei lehettünk. Ez így nem mondatott ki, de így éreztem...
Kimondhatatlanul jó érzéssel töltött el, hogy a lányoknak ízlettek az ételek, s úgy, s olyanra sikerültek, ahogyan elképzeltem.

Köszönöm szépen -ismételten - Verának, Katának és Bettyónak a szép estét és a csodás ajándékokat (egy mennyei illatú szappant hozzáillő tartóval és egy bögréből és kis tányérból álló reggeliző szettet), amivel megleptek!





Adéle vacsorája

Előétel:
Bazsalikomos sült paradicsom leves

Főétel:
Zöldséges rétesbatyuk vegyes zöld és friss gombasalátával

Desszert:

Meggyfagyi mákhabbal
(Dolce Vita receptje nyomán)

Ital:
Sárgabarackos-narancsos üdítő kakukkfűvel
Gyömbéres-mentás limonádé

Vacsora Szamócánál - 4. rész (Recept)

Levendulás rizskehely kesutejszínnel és mézkaramellel
Természetesen nem volt kérdéses számomra, hogy a levendulás limonádé mellé valamilyen levendulás desszertet készítek, ha már épp teljes pompájában kínálja magát ez a különleges virág a kapuban. Előre összeállítható, krémes, hűsítő, szezonális desszertet szerettem volna alkotni, amihez jól illik az akkor kísérletezett mézkaramell és kesutejszín. Nos, ez lett belőle. A kesutejszín sajnos nem lett teljesen krémes és a mézkaramell is tökéletesedett (felső kép) azóta, úgyhogy most a végső verziót adom közre, habár a vacsorán még csak a kísérleti fázissal (alsó kép) találkozhattak a lányok.


Hozzávalók:
A rizshez:
- 250 g jázminrizs
- 3 evőkanál rizsliszt1 citrom reszelt héja
- fél rúd vanília
- 3-4 evőkanál méz
- kb. 15-20 szál levendula virága + kb 10 szál a díszítéshez
Kesutejszínhez:
- 1 csomag (100 g) kesudió (sótlan, nem pörkölt)
- 2 evőkanál méz
Mézkaramellhez:
- 6 evőkanál méz
- 2 evőkanál a kesutejszínből

A kesudiót több órára, de akár egy egész éjszakára is beáztatjuk. Először megfőzzük a rizst úgy, mint amikor tejberizst készítünk: a rizst a rizsliszttel, a vaníliarúd kikapart belsejével és a vaníliarúddal együtt kb kétszeres mennyiségű vízzel odatesszük főni. Egy pillanatra sem hagyjuk magára, folyamatosan kevergetjük, amíg a rizs megpuhul. Ha szükséges, közben folyamatosan pótoljuk rajta a vizet. Ha a rizs elkészült, kivadásszuk belőle a vaníliarudat, hozzáadjuk a citromhéjat és félretesszük hűlni. Amíg a rizs hűl, elkészítjük a tejszínt és a karamellt is. A tejszínhez a kesudiót a mézzel és néhány evőkanál áztatólével krémesre turmixoljuk. Ha szükséges, tehetünk még hozzá levet, a lényeg, hogy tejszín állagú legyen a végeredmény.

A karamellhez a mézet néhány evőkanál vízzel elkeverjük és közepes tűzön el kezdjük melegíteni. Kevergetni nem kell, nem fog odaégni, csak ha nagyon elfeledkezünk róla, úgyhogy folyamatosan tartsuk szemmel. A mézet addig hevítjük, amíg besűrűsödik és karamellszíne nem lesz, illetve már érezni enyhén a karamell illatát is. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverünk két evőkanálnyit a kesutejszínből és félretesszük hűlni. Ha nem adjuk hozzá egyből a tejszínt, akkor ugyanolyan kőkemény égetett cukor lesz a lábas alján, mint a kristálycukorból készült változatnál. Hűtés közben a karamell még sűrűsödik, de ha túl sűrűnek találjuk bármikor adhatunk még hozzá a tejszínből.


Ha a rizs teljesen kihűlt, összeállítjuk a levendulás kelyhet: a rizshez keverjük a 3-4 evőkanál mézet és a kesutejszínt, majd tálalás előtt hozzáadjuk a tokjából kicsipkedett levendulavirágokat. A rizst kelyhekbe töltjük, mézkaramellel meglocsoljuk és levendulavirágokkal díszítjük.

2010. július 28., szerda

Vacsora Szamócánál - 3. rész (Receptek)

Tarator (bolgár diós uborkaleves)

Ez a leves a megszokott hűsítő, nyári uborkaleves különleges változata. Legalábbis nekem különleges volt, mert még sosem ettem uborkát dióval, de ezt a hiányosságot ezután szorgalmasan pótolni fogom, mert remekül harmonizál egymással ez a két hozzávaló. Főzés nélkül, gyorsan összeállítható levesről van szó, ezért a nyári látni-sem-akarom-a-sütőt napok kiváló ebédje.


Hozzávalók 4 személyre:
- 2,5 db kígyóuborka
- 3 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
- só
- fehér bors
- 3 evőkanál citromlé
- 12 evőkanál darált dió
- 2 csokor kapor
- 1 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (nálam most elfelejtődött)

Az uborkát megpucoljuk (muszáj, különben nem lesz olyan finom) és nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük. Besózzuk és állni hagyjuk néhány órát, amíg rendesen levet ereszt. Az uborkához adjuk a szójajoghurtot, a citromlevet és a fűszereket. A fokhagymát megpucoljuk és 3-4 evőkanálnyi levessel aprítóban összeturmixoljuk, majd az egészet visszakeverjük az uborkához. Ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint még vizet adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.
A kaprot apróra vágjuk és 8 evőkanál darált dió társaságában a leveshez keverjük. Néhány órát állni hagyjuk, hogy ízei összeérjenek, majd jól behűtve a maradék dióval, kaporral megszórva és egy kevés olívaolajjal díszítve tálaljuk. (Minél többet áll ez a leves, annál furcsább színe lesz a diótól. Az íze nem változik, a színe viszont egyre félelmetesebb. Ezt kalkuláljuk bele, ha vendégeknek készítjük.)

Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával

Először töltött palacsintát szerettem volna készíteni, de végül lemondtam róla, nem most fogok gluténmentes palacsintával kísérletezgetni. Inkább megtöltök valami mást, valami nagyon szezonálisat, valami nem szokványosat. Így esett a választásom a szőlőlevélre, amit már tavaly is kipróbáltam és most is ott virít szemben a szomszédnál a kapuban, úgyhogy amíg a főzőlapom sztrájkolt, addig kicsit megmetszettem a szomszéd szőlőjét.


Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek mézes hagymaszósszal

A töltött szőlőleveleket töltikének vagy dolmának hívják és nagyon sokféleképpen készítik, de általában mindenhol rizzsel, darált hússal, vagy a kettő keverékével töltik meg és úgy főzik ki. Ezen a szokáson változtattam egy kicsit és mivel a szőlőleveleknek enyhén savanykás íze van, ezért úgy gondoltam nagyon jól illik hozzá mindenféle kicsit édes, mézes töltelék vagy köret. A tetejére a mézes hagyma pedig sütés közben szépen rásül és karamellizálódik enyhén pikáns ízt kölcsönözve az ételnek.

Hozzávalók 20 db töltikéhez:
- 20 db nagy méretű, hibátlan szőlőlevél
- kb 450 g tofu (nálam most medvehagymás tofu, de jó a sima is)
- 2-2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma- olívaolaj
- 4+2 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál mustár (nálam cukormentes dijoni mustár)
- só
- bors
- kömény

A töltelékhez a tofut nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük, 2 fej vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk. A reszelt tofuhoz adjuk a hagymákat, 4 evőkanál mézet, 1-2 evőkanál mustárt, a fűszereket és annyi olívaolajat, hogy a keverék ne legyen száraz, de még ne is tocsogjon az olajtól. Alaposan összekeverjük és állni hagyjuk.

Elkészítjük a hagymaszószt is: a másik két fej vöröshagymát is apróra vágjuk és néhány evőkanál olajon és vízen puhára pirítjuk. Ha szükséges, a vizet folyamatosan pótoljuk alatta. Ha elkészült, félrehúzzuk, kicsit kihűtjük, majd hozzákeverünk 2 evőkanál mézet. Félretesszük és kicsit állni hagyjuk.

A szőlőleveleket lobogó, forró, enyhén sós vízben kifőzzük, majd óvatosan kihalásszuk őket a vízből vigyázva, hogy el ne szakadjanak. Ezután jöhet a legjobb rész: a szőlőlevelek megtöltése.
A leveleket szárával felénk és fényes felükkel lefelé tesszük a konyhapultra, tehát a fonákja felől töltjük meg őket. Először is a levél alsó vastag szárát kivágjuk akár a levél belsejéig is, hogyha szükséges. A tofus tölteléket henger formában a levél alsó egyharmadában helyezzük el, majd feltekerjük. A feltekerést úgy kezdjük, hogy a levélke alsó részeit ráhajtjuk a töltelékre, majd a jobb és bal oldalát is felhajtjuk. Alulról csavarunk egyet töltelékestül a levélen, majd a felső részét is ráhajtjuk a töltelékre, ami így pont elfedi a kivágott szár helyén lévő kis vágást.
Remélem, érthető voltam valamennyire. Ha mégsem, akkor itt van egy régebbi képsorozat a szőlőlevéltöltésről:


Ezután a töltikéket vékonyan kiolajozott hőálló tálba tesszük, a tetejükön eloszlatjuk a mézes hagymát és már mehet is a 180 fokos sütőbe kb 20-30 percre.

Mézes-mustáros sült zöldségek

Nagyon szeretem a zöldségeket sütve, ilyen ízesítéssel pedig egyszerűen fantasztikus. A méztől kicsit karamellizálódik a zöldség, a mustártól különleges ízű lesz, elkészítése pedig pofon egyszerű. Tapasztalataim szerint ez az ízvilág sárgarépával, karalábéval, brokkolival a legfinomabb.

Hozzávalók:
- 1 fej karalábé
- 2-3 szál sárgarépa
- 2-3 evőkanál méz
- 1 evőkanál mustár
- olívaolaj
- só
- bors
- kömény
- majoranna

Egy hőálló tálban kevés olajat kikeverünk a mézzel, a mustárral és a fűszerekkel, majd a hosszúkásra felszeletelt zöldségeket beleforgatjuk és 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütjük őket.

Színes burgonyapüré

Ilyen trikolor változatban még sosem készítettem krumplipürét, de a zöld színűt, a bazsalikomosat rendszeresen esszük, ha kapok hozzá friss bazsalikomot. A friss zöldfűszertől nagyon finom és különleges lesz az egyszerű püré, ráadásul a színétől a lányok ugyan most nem ijedtek meg, de az a tapasztalatom, hogy ez a zöld változat húsevő vendégek riogatására igazán alkalmas. :)

Hozzávalók:
- 1,5 kg burgonya
- 3 szál sárgarépa
- egy csokor friss bazsalikom (ki lehet próbálni akár zellerlevéllel is)
- olívaolaj
- só
- bors

A burgonyát enyhén sós vízben héjastul megfőzzük, a répákat megtisztítjuk és azokat is megfőzzük. Ha a burgonya kicsit kihűlt, meghámozzuk és krumplitörővel péppé nyomkodjuk, miközben fele-fele arányban adagoljuk hozzá az olajat és a vizet a kívánt állag elérésig. Sózzuk, borsozzuk. A krumplipürét három felé osztjuk, az egyiket békén hagyjuk, a másik kettőt színezzük. A sárgarépát feldaraboljuk és kevés vízzel és krumplipürével az aprítóban homogén masszává dolgozzuk, majd a többi krumplipüréhez adjuk és alaposan összekeverjük. A bazsalikomos változat ugyanígy készül. A friss bazsalikomot kevés vízzel és kevés krumplipürével masszává dolgozzuk az aprítóban és a maradék krumplipüréhez keverjük. A trikolor burgonyapüré tálalása ezután már csak fantázia kérdése.

Saláta

Mivel elfelejtkeztem a salátakészítésről, ezért ez a saláta bizony annyira egyszerű és gyors lett, hogy szinte le sem merem írni. Ha valaki mégis így járna vendégvárás előtt, ahogy én is, akkor annak íme, itt az extra gyors saláta "recept".

Hozzávalók:
- fél fej jégsaláta
- fél zacskó rukola
- olívaolaj
- fehérbors
- só

A jégsalátát félbevágjuk és csak az egyik felét használjuk fel. Most nem szedtem leveleire, úgy szeleteltem, mint a fél fej hagymát szokás: lapos felére fektettem és innen-onnan is kétszer keresztbe vágtam és már fel is volt aprítva. Hozzászórjuk a rukolát, egy kevés sót és fehérborsot, majd pár csepp olívaolajjal meglocsoljuk, összekeverjük és már tálaljuk is.

2010. július 27., kedd

Vacsora Szamócánál - 2. rész (Receptek)

Szezámos humusszal töltött paradicsom rukkola ágyon

Az előétel alapötlete a friss, zamatos töltött paradicsom volt, meg a rengeteg rukkola, mert nagyon szeretem együtt ezt a két zöldséget. Innen már egy csak gondolat volt, hogy a kedvenc kencémmel töltöm meg: humusszal és rengeteg pirított szezámmaggal.

A humuszt eredetileg tahinivel, azaz szezámkrémmel készítik, de szerintem így finomabb is és egyszerűbb az elkészítése is.


Hozzávalók 4 személyre:
- 250 g csicseriborsó (áztatás előtt szárazon mérve)
- 4-5 ek citromlé- 1 gerezd fokhagyma
- 6 ek pirított szezámmag
- olívaolaj és víz 1:1 arányban (a kívánt sűrűségtől függően)
- só
- bors
- kömény- kevés római kömény

- 8 db paradicsom
- kb. 50 g rukkola

A csicseriborsót egy éjszakára (vagy 12 órára) vízbe áztatjuk. Közben, ha tudjuk, néhányszor cseréljük rajta az áztatóvizet. Másnap a borsót enyhén sós, bő vízben feltesszük főni és 1-2 óra alatt puhára főzzük. A vizet leöntjük róla és hagyjuk kihűlni.

Közben elkészítjük a szezámmagot: addig pirítjuk, amíg egy kis színe lesz és kellemes illatot áraszt.

Ha minden megvan, akkor a borsót a többi hozzávalóval összeturmixoljuk (aprítóban vagy akár botmixerrel is lehet). Az olajat és a vizet folyamatosan adagoljuk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt állagot. Bár a csicseriborsó már maga is elég krémes, úgyhogy sokra nem lesz szükség. Legvégén pedig hozzákeverjük a szezámmagot és néhány órára hűtőbe tesszük a krémet.

Tálalás előtt a paradicsomok kalapját levágjuk és egy kiskanállal és/vagy késsel kivájjuk a paradicsomok magjait és lédús részeit. Ezt nem érdemes eldobni egyébként, pizzákhoz, paradicsomos mártásokhoz még felhasználható.

A tányérokon elrendezzük a rukkolát, beleigazítjuk a kivájt paradicsomokat, majd egy kiskanál segítségével jó púposra töltjük őket a humusszal és a tetejükbe nyomjuk a kalapjukat.

Levendulás limonádé

Mivel idén a bodzaszörp-projekt szomorú véget ért, így maradtam a jól bevált limonádénál. A levendula pedig adta magát, hiszen ezek a gyönyörű, lila virágok éppen teljes szépségükben pompáztak a házunk előtt, muszáj volt hát kicsit megdézsmálni őket. Először csak friss levendulával próbáltam ki a limonádé ezen változatát, de nem sok íze lett. Csak ezután értesültem róla, hogy a levendulavirágok szárítva sokkal aromásabbak, intenzívebb az ízük és az illatuk is, ezért szerencsésebb a szárított változatot (is) használni. Ez a limonádé nagyon jó (és szerintem finomabb) alternatívája a levendulateának. Nem kell leforráznunk a virágokat és a levendula jótékony hatásai így is kifejtik hatásukat.


Hozzávalók 1 literhez:
- 4-5 friss levendulavirág
- 2 evőkanál szárított levendulavirág- fél citrom
- 3-4 evőkanál méz
- 1 liter víz

A feldarabolt citromokat és a többi hozzávalót is egy megfelelő méretű kancsóban összekeverjük és kb fél órát állni hagyjuk. (Mikor elfogyott a limonádé, én még ötször-hatszor újratöltöttem a kancsót anélkül, hogy cseréltem volna a virágokat benne. Csak mézet adtam hozzá újra és még másnap is nagyon finom, kellemes levendulás limonádé lett belőle.)

2010. július 26., hétfő

Vacsora Szamócánál - 1. rész (Élménybeszámoló)

Még június végén volt nálam csoportunk 3. vacsorája. Már a játék eleje óta foglalkoztatott a gondolat, hogy mi legyen a menü, ha majd hozzám jönnek a lányok vacsorázni. Gondoltam először valamilyen indiai menüre, vagy ha ez nem, akkor valamilyen téma mentén kéne a menüt összeállítani. Persze semmi jó nem jutott eszembe, majd amikor megtudtam, hogy én leszek a következő vendéglátó, kb. fél óra alatt kitaláltam a menüt és a témát is. A téma adott: a nyár. Olyan könnyű, hűsítő ételeket szerettem volna készíteni, amihez aktuális, friss, nyári, most szezonban lévő alapanyagok szükségesek. Ez ráadásul olyan jól sikerült, hogy a főételhez, az italhoz és a desszerthez is a kertünk előtti kiskertből szedtem a hozzávalókat.

A menü olyan jónak bizonyult, hogy a vacsoráig eltelt néhány hét alatt szinte semmit nem változtattam rajta, csak a közben elkezdett gluténmentes diétám miatt a főételt gluténmentes változatban készítettem el. A különleges alapanyagokat már jó előre beszereztem, hogy semmi váratlan esemény ne hátráltassa a menü elkészítését. A friss alapanyagokat pedig a vacsora előtti napon szerettem volna megvásárolni. Hiba volt.

Szerény kis városunkban, de még a környékbeli hipermarketben sem tudtam mindent megvenni a vacsora előtti este, így a nagy nap reggelén még az összes kisebb helyi zöldségest bejártam alapanyagokért, de friss bazsalikomot még így sem kaptam, úgyhogy rászántam magam egy B tervre és jó néhány óra rászámolással nekiálltam a főzésnek, sütésnek, hogy bármi történjék is, időben készen legyek és frissen, tisztán, üdén várhassam este a lányokat. Ráadásul annyira jó menüsort találtam ki, hogy csak néhány dolgot kell megfőzni hozzá, aztán már csak össze kell állítani az egyes ételeket. Szóval, biztos, hogy minden gyorsan és simán el fog készülni. De olyan vis maior eseményre, ami ezután történt, még legvadabb rémálmaimban sem számítottam.

A négykörös főzőlapomra szép sorjában felpakoltam minden főznivalót; legyen csak megfőzve mihamarabb minden, aztán majd elpepecselek az összeállítással még délután. Rotyogott is szépen minden, amikor egyszer csak a főzőlapom minden előzetes bejelentés nélkül sztrájkba kezdett. Nem szép tőle. Kikapcsolt az egész és se kép, se hang. Hiába nyomkodtam rajta bármit, hiába vettem le róla minden edényt, hiába hagytam kihűlni a főzőlapot, csak annyit sikerült elérnem, hogy néhány óra múlva hatalmas ERROR felirat kezdett vad villódzásba rajta. Még sosem láttam ilyet, de őszintén szólva, megvoltam nélküle, ráadásul nem épp most voltam erre kíváncsi.

Szerencsére a desszerthez a rizs megfőtt, sőt, az előételhez a csicseriborsó is, de a főételből semmi nem készült el. Gondoltam, amíg a főzőlapom sztrájkol, addig összedobom azt, ami kész van. Igen ám, de a rizst teljesen ki kéne hűteni, úgyhogy addig azt félretettem. Az előételhez pedig még szezámmagot kéne pirítani, addig nem tudok a csicseriborsóval mit kezdeni, úgyhogy azt is félretettem. Marad az uborka meg a leves, ami még esetleg időben elkészülhet. Az uborkát lereszeltem, besóztam és ezt is félretettem állni egy kicsit.


Már kitakarítottam az egész lakást, rendbe szedtem a teraszt, a kerti bútort, hogy majd ott vacsorázunk. Már mindent megcsináltam estére, kivéve a vacsorát, mert a főzőlap még mindig nem méltóztatott működni. A levest sikerült bekevernem, de a rizs még mindig hűlt, úgyhogy ott álltam a konyha közepén 2 órával a vacsora előtt, úgy hogy csak leves volt és reményem sem volt másra.

Közben rájöttem, hogy a sütő működik, úgyhogy beraktam egy lábas vizet, hátha felforr és majd ott főzök addig, de ez sem vált be. Végső elkeseredésemben már vészjelzéseket adtam le a facebook-on is, hogy valaki segítsen így virtuálisan, aki ért a főzőlaphoz és árulja el, hogy mit kell vele csinálni, hogy abbahagyja ezt az ERROR villogást, mert már az idegeimben is ez a szó villogott, bár akkor még nem estem kétségbe, mert még reménykedtem, hogy a férjem időben hazajön a munkából és ő majd megoldja ezt a problémát, aztán egy kis kapkodással ugyan, de még mindig lehet időben vacsora.

Nos, férjem mit sem sejtve főzőlapunk remek állapotáról, munka után elindult bazsalikombeszerző körútra és addig haza sem jött, míg nem talált. Jó későn érkezett meg, de az tény, hogy nagyon szép bazsalikomot hozott. Persze, ez akkor nem vigasztalt, mert vacsorára egyenlőre uborkaleves volt és friss bazsalikom. Nem biztos, hogy ezt értékelik majd a lányok, úgyhogy gyorsan felvázoltam férjemnek a helyzetet, hogy azonnal csináljon valamit a főzőlappal, különben este nem fogunk tudni mit adni a vendégeknek. Uram neki is esett a főzőlapnak, de annak semmi nem használt. Végül az egész lakás áramtalanítása után sikerült újra elindítani ezt a vacsoragyilkos masinát. Ekkor már délután fél öt volt. A lányokat fél hatra vártuk...

Gyorsan feldobtam mindent ismét a főzőlapra, de mondanom sem kell: a krumpli nem két perc alatt főtt meg. A szezámmagot pillanatok alatt megpirítottam, így elkészülhetett végre az előétel is. Összedobtam az italt is és nagy nehezen a krumpli is megpuhult öt órára, mire Szilda megérkezett, úgyhogy ciki, nem ciki, de együtt pucoltuk a burgonyát. Majd jött a kesutejszín gyártás és bekeverhettem végre a kihűlt rizsből a desszertet is, mire megérkeztek a többiek. A konyha és vele együtt az étkező egy hatalmas csatatér volt ekkor, ugyanis kevés munkapult van a konyhámban, ezért az étkezőasztalt is ki szoktam használni főzésnél. Mindenesetre a kupin át a lányokat gyorsan kitessékeltem a teraszra, ahol egyből ittunk, fotózkodtunk, ajándékoztunk.
Ezt a szépséget kaptam:


És a csoportkép:


Mindeközben a főételből csak a bepácolt töltelék volt meg, de a krumplipürének még nyoma sem volt, a szőlőlevelek nincsenek kifőzve, hát még megtöltve és kisütve, és persze ott van még a mézes hagyma a tetejére. Mire ez az egész esetleg elkészül, addigra szerintem mindenki hazamegy.

Délelőtt még nem épp ezek voltak a terveim.

Nem baj, még mindig van megoldás: minden fogás között jótékony, emésztési szünetet tartunk és míg a lányok a teraszon beszélgetnek, addig eltűnök mindig kicsit és a konyhában sürögve megpróbálom még menteni a menthetőt. Ez már majdnem sikerült is, de közben olyan hűvös lett a teraszon, hogy még pulcsiban sem lehetett kint megmaradni, úgyhogy be kellett költöznünk a házba. Igen ám, de az étkező csupa vacsoracsatatér, ahol a délután folyamán szép lassan elvéreztem. Minden tervem és jószándékom ellenére sincs még főétel. Ekkora edényhalmot, és félkész illetve megmaradt ételkupacokat, ami az étkezőasztalt és környékét uralta, még Harry Potter sem tudná eltüntetni hirtelen, főleg, hogy a főétel még csak most készül ott, úgyhogy az étkezőasztalt semmiképpen nem tudjuk körbeülni, de még csak megközelíteni sem, pedig ott kényelmesen elférnénk. Kényszermegoldásként a nappali kis indiai társalgóasztalát ültük körbe a kanapé párnáival kényelmesebbé téve. Ez legalább pár lépéssel távolabb volt a csatatértől, úgyhogy csak főztem, kapkodtam, kevertem, fűszereztem rendületlenül a fogások között, míg végre számomra is hihetetlen módon, de nagy sokára elkészült a főétel is. Mire minden megsült, főtt, akkor jöttem rá, hogy a nagy kapkodásban elfelejtettem salátát készíteni, de pár perc alatt lett az is. A főzőlap minden gonoszsága ellenére sikeresen megvívtam hát a saját vacsoracsatámat. :)

A nagy kapkodás közepette a beszélgetésbe csak fél füllel tudtam bekapcsolódni, de azért örültem, hogy itt vannak a lányok, hogy újra együtt vagyunk és remélem, azért a nagyon kapkodósra sikerült, de annál nagyobb szeretettel készült vacsora is ehető lett.

A menü:

Előétel:
Szezámos humusszal töltött paradicsom rukkola ágyon

Leves:
Tarator (bolgár uborkaleves)

Főtétel:
Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával

Desszert:
Levendulás rizskehely kesutejszínnel és mézkaramellel

Ital:
Levendulás limonádé

2010. július 25., vasárnap

Ebéd Parvatinál - 4. rész (Recept)

Desszert:
Kulfi - Fagyi


A kulfi fagyit jelent, de az indiai fagyi tejből készül, ezért ezt csak a menü kedvéért neveztem el kulfinak, mert ebben a fagyiban semmi tejtermék nincsen.

Hozzávalók:
-500 ml kókusztej
-100 g bio kókuszreszelék
-200 ml rizstej
-2 ek. tápióka liszt
-1 ek. nádcukor

A kókusztejben elkeverjük a cukrot és elkezdjük főzni. A rizstejet megmelegítjük és csomómentesre keverjük benne a tápióka port, ezután lassan és fokozatosan hozzáöntjük a kókusztejhez, és alaposan elkeverjük. Hozzáadjuk a kókuszreszeléket és még öt percig főzzük. Megvárjuk míg teljesen kihűl, dobozba tesszük és a fridzsiderben tovább hűtjük. Mikor egészen hideg, kivesszük és alaposan elkeverjük (krémes állagú lesz). Mélyhűtőbe tesszük. Fogyasztás előtt pár órával kivesszük, megvárjuk, amíg kiolvad és alaposan átkeverjük, míg teljesen krémes lesz, ezután 10-15 percre visszatesszük a fagyasztóba. Szervírozás előtt kókusz reszeléket pirítunk rá és azzal megszórjuk, citromfű levéllel díszítjük.


Fagylaltgéppel természetesen könnyebb lehet elkészíteni, de így sem okozott sok gondot. :) Egyszerű volt az elkészítése, amit utolsó percben rögtönöztem, mivel a desszert, amivel készülni szerettem volna, azt nem sikerült vegánosan elkészíteni... Olyan nagy sikere lett, hogy a lányok szívesen repetáztak és kiderült keveset készítettem, mert mind elfogyott!

Nasi a csevejhez:
Hindusztáni Halva


Nagyon régóta készítem ezt az édességet. Szatszangok után a Sivananda Központokban ezzel kínáljuk körbe a résztvevőket. Szatszang alatt az oltáron van letakarva és mielőtt felszolgáljuk, előbb Krishnának kínáljuk, majd a Swámiknak, és ezután az embereknek. Általában jellemzője, hogy nagyon édes, de mivel mielőtt megennénk, Krishnának (Istennek) ajánlottuk fel, ezért szent étel, prasad. Azt mondják ezért nem hízlal, "bűntetlenül" ehetünk belőle. :)

Hozzávalók 5-10 főre:
-100g teljeskiőrlésű dara
-100 g nádcukor
-50 g mazsola
-40 g natúr pisztácia
-2 ek palmazsír vagy ghee
-2 tk őrölt kardamom
-3-4 szál sáfrány
-víz

Apróra vágjuk a pisztáciát (lehet más dióféle is). Egy lábosban kb. 1 liter vizet felteszünk a cukorral, a mazsolával és a sáfránnyal főni. Ezalatt a wokba tesszük a ghee-t és hozzáadjuk a darát, és kb 20 percig kavargatva pirítjuk. Majd hozzáadjuk a pisztáciát, és a kardamom port, jól elkeverjük és tovább sütjük. Amikor a vízben elolvadt a cukor, lassan elkezdjük a sült búzadarához adagolni, vigyázzunk, mert köpködni fog, ezért nagyon lassan és folyamatosan kevergetve öntsük hozzá a cukros, mazsolás vizet.

Az egészet fel fogja venni, ekkor már főzzük a darát, és lehet az is, hogy még több vizet felvesz, ne sajnáljuk. Még kb. 20-30 percig kavargatva főzzük. Ha lágyabbra, krémesebbre szeretnénk, érdemes fele víz és fele tejjel készíteni, sokkal finomabb lesz. Mikor kész, a krémes masszát egy tálcára borítjuk és elsimítjuk, tetejét díszíthetjük pisztáciával vagy reszelt, pirított kókusszal, tálalás előtt kis kockákra vagy rombusz formákra vágjuk.




Elkészítése közben érdemes az Istenire gondolni, ettől is válik "szentté" ez az étel. Nekünk az ashramban, a Halva készítése előtte szigorúan meg kellett fürdeni, hajat mosni és tiszta ruhát húzni. És főzés közben tilos kóstolni!

Mangó Lassi

Hozzávalók 4 főre:
-500 g szója joghurt (Alpro soya, ez édeskés)
-2 db friss mangó húsa
-ízlés szerint nádcukor
-víz


A mangókat meghámozzuk és késsel levagdossuk a magról a mangó húsát. Fél liter joghurttal és ízlés szerinti mennyiségű cukorral krémesre turmixoljuk. Ha a mangónk nagyon édes, és a szója joghurt is édes, lehet, hogy nem szükséges a cukor, de érdemes megkóstolni. :) Ha nagyon sűrű kevés vízzel hígítjuk.

Mangó lassi még: ITT.

Ebéd Parvatinál - 3. rész (Recept)

Leves:
Dhal, az Indiai "leves"
Leginkább a nagyon könnyen megfőzhető sárga feles moongo (mungó) babból készül, ami nem összekeverendő a feles sárgaborsóval, természetesen ez is használható dhal készítéséhez, bár az én véleményem az, hogy az igazi dhal-hoz moongo bab szükséges. Ezt az ételt tulajdonképpen minden hüvelyesből elkészíthetjük, zöld moongo babból is nagyon finom. (Ebből is van egész és felezett is.) Az ebédre a sárga felezett babnál maradtam, ez nagyon hamar elkészíthető.

Hozzávalók 4-6 személyre:
-250 g felezett sárga mungó bab (TRS)
-2 tk cumin mag
-1 tk koriander mag
-1 zöld chili
-friss gyömbér gyökér
-egy fél citrom leve
-5-6 curry levél
-1 tk kurkuma
-1 tk örölt cumin
-1,5 tk garam masala
-1 paradicsom
-só
-friss koriander zöldje
-szója vagy bio natur joghurt

Alaposan megmossuk a mungóbabot, és bő vízben feltesszük főni. Főzés közben a tetején keletkező habot óvatosan egy kanállal leszedjük. Hozzáadjuk a kurkumát és jól elkeverjük.

Míg fő a bab elkészítjük a fűszeres alapot :
Serpenyőben hevítünk ghee-t vagy más növényi zsiradékot, majd beletesszük a fűszereket: cumint és az apróra zúzott koriander magokat, nagyon finom illatot fog árasztani. Ezután hozzáadjuk a curry leveleket, a kimagozott és apróra vágott chilit, reszelt gyömbért és az apróra kockázott paradicsomot. Majd kevergetve még pár percig sütjük, csak a legvégén adjuk hozzá az őrölt fűszereket. A garam masalat nem szükséges főzni, csak veszít az aromájából, ezért akkor adjuk a leveshez amikor az már teljessen készen van.

Pár percre félretesszük, ha rögtön hozzáadnánk a leveshez a még forró fűszeres alapot, akkor a fűszerek nagy részének aromája elillanna, ezért várunk, és csak 1-2 perc után öntjük hozzá a babhoz. Jól elkeverjük.

Ha nagyon besűrűsödik a levesünk, akkor meleg vizet hozzá adva hígítsuk picit. A hideg vizes felöntés, bármilyen étel főzése közben, a főzési procedúra újbóli kezdetét jelenti, ez sem az ételnek (energetikailag), sem a mi időnknek nem kedvez.


A végén ízlés szerint sózzuk. Tálaláskor friss citromlevet és apróra vágott koriander zöldjét adunk hozzá, még különlegesebbé és pikánssá téve így a levest. Ha szeretjük, tehetünk még bele friss joghurtot (vegán: soya joghurt), lágy és még krémesebb lesz tőle.

Főétel:
Bhindi Masala - Fűszeres okra (hölgy ujj)

Hozzávalók 4 személyre:
-500 g okra
-fél piros és sárga kápia paprika
-1tk római kömény
-1 ek őrölt koriander
-1/2 tk kurkuma
-1/2 tk só
-1/2 tk mangó por vagy friss citrom leve
-1/2 tk chili por
-2 ek olaj

Az okrát megmossuk majd konyharuhában felitatjuk róla a vizet, hogy teljesen száraz legyen. Ha vizes marad az okra és úgy kezdjük el felszeletelni akkor ragadni fog. A paprikákat apró kockákra vágjuk (én megpucoltam őket, hogy ne legyen nehéz a gyomornak a paprika héja, de ez egyéni). Az okra végeit lecsípjük, majd ferdén félbe vágjuk, ha túl hosszú akor vághatjuk három részbe. Az olajat egy nagyobb serpenyőben, vagy wok-ban felhevítjük, és beletesszük a római köményt, megvárjuk míg kipattog és finom illatot áraszt, ekkor hozzáadjuk a felszeletelt okrát. 3-5 percig dinszteljük ezután hozzákeverjük az őrölt fűszereket, a sót és a paprika kockákat. Addig sütjük míg az okra és a paprika meg nem puhul, ügyelve, hogy ne főzzük szét.

Nimbu Chawal - Citromos rizs

Hozzávalók:
-200 g Basmati rizs
-1/2 tk római kömény
-1/2 tk fekete mustár mag
-4-5 db curry levél
-1 db fahéjrúd
-1/2 tk kurkuma
-80 ml friss citromlé
-1 citrom 8 gerezdre vágva
-1 tk só
-1 ek olaj
-víz

A rizst megmossuk és egy konyharuhán lecsöpögtetjük. Ezalatt az oljat fehevítjük és hozzáadjuk a római köményt, mustármagot, curry leveleket, és a fahéj rudat. Mikor a római kömény színe sötétebb lesz ekkor hozzáadjuk a rizst, a fűszerekkel 2-3 percig kevergetve sütjük. Amikor a rizs áttetszővé válik hozzáöntjük a sós vizet, és egy percig forraljuk. Ha sárga rizst szeretnénk, akkor ennél a pontnál hozzáadjuk a kurkumát, lefedjük és kis lángon, kevergetés nélkül addig főzzük, amíg az összes víz el nem fő róla. Ezután levesszük a fedőt, eltávolítjuk a fahéjrudat, és a rizs tetejére locsoljuk a citromlevet, majd még 2-3 percig főzzük fedő nélkül. Egy villával felpuhítjuk a rizst, egy gerezd citrommal és apróra vágott petrezselyemmel tálaljuk.


Uborkás Raita

Hozzávalók 4-6 személyre:
-fejenként 2 kisebb magyar uborka (8-10 db)
-500 ml Soyade szója joghurt
-só
-bors

Az uborkákat nagylyukú reszelőn lereszeljük. Sózzuk, borsózzuk és a soya joghurttal leöntjük, jól elkeverjük és hűtöben pár órán keresztül hagyjuk összeérni az ízeket.

Chapati - Indiai kenyér

Chapati, milliók napi kenyere Indiában.

Hozzávalók 10 db kenyérhez:
-250 g teljeskiörlésű búza liszt
-150 ml langyos víz
-1/2 tk só

A lisztet átszitáljuk, elkeverjük a sóval, lassan hozzáöntjük a vizet és elkezdjük gyúrni. Gyúrjuk 8-10 percen keresztül, mígnem puha, rugalmas tésztát kapunk. Ekkor kevés vízzel kenjük be a tészta tetejét és egy nedves ruhával letakarva minimum fél, maximum 2 órát hagyjuk pihenni.
Ezután ismét gyúrjuk át, majd formáljunk belőle 10 db egyenlő nagyságú pogácsát. Minden egyes kis golyócskát mártsunk lisztbe, és nyújtsuk ki őket kör alakra, ne sajnáljuk a lisztet.

Egy vastag aljú serpenyőt hevítsünk fel, amikor már kellően forró, tegyük bele a nyers chapatit. Egy konyharuhával a kezünkben finoman körbe forgassuk a chapatit a serpenyőben, enyhén lefelé nyomva a szélét, pár perc múlva apró levegő hólyagocskák keletkeznek a tésztán, ekkor fordítsuk meg, és ismételjük a műveletet. Ezután egy csipesszel vagy szabad kézzel fogjuk meg a tésztát és pár pillanatra tartsuk a nyílt láng fölé. A chapati felpúposodik mint egy lufi, és készen van. Konyharuhával kibélelt kosárba tegyük, és takarjuk le, hogy meleg maradjon. Ha fogyasztunk tejtermékeket, érdemes megkenni a chapati egyik felét kevés ghee-vel, nagyon finom lesz!

2010. július 11., vasárnap

Ebéd Parvatinál - 2. rész (Recept)

Az indiai konyha színes világát, érdekességét, különleges vagy leginkább exotikus ízeit aligha lehet felülmúlni. Számomra minden egyben: ízek kavalkádja, temperamentum, egység, vidámság, érzékiség, bujaság és vadság! És, hogy miért? Mert egy étkezésben tartalmazza az összes ízt, amely fontos a kiegyensúlyozott étrendhez, és nem utolsó sorban az elfogyasztott menüsor utáni kellemes elégedettség érzéséhez.

Köszöntő italnak megmardtam a hagyományos gyömbér teánál, annyi különbséggel, hogy kertünkből szedett friss mentával és citromfűvel turbóztam fel. A gyömbér kiváló az emésztés tüzének fellobbantására, ha ezt a szempontot nézzük, és ha az ayurvéda szerint szeretnénk étkezni, akkor ezt kell figyelembe vennünk: az ital nem lehet hideg! Igazából az ebéd napján nem is volt kánikulai hőség, így bátorkodtam a teát kellemes langyosságában szervírozni.


Namasté:
Adrak Chai - Gyömbér tea friss menta levéllel

Hozzávalók:
-3 ek friss reszelt gyömbér
-2 l víz
-1-2 citrom leve
-2 ek nádcukor vagy méz
-friss menta és citromfű

A vizet feltesszük főni, mikor lobog beletesszük a gyömbért és 10 percig főzzük. A főzetet hagyjuk kihűlni, amikor már langyos elkeverjük benne a cukrot vagy mézet, ráöntjük a kancsóban elhelyezett friss mentára és citromfűre majd hozzáöntjük az előre kifacsart citromok levét. Alaposan elkeverjük, langyosan mentával és citrommal díszített poharakban kínáljuk.

Étvágygerjesztő:
Szamósza tamatar chatni-val

Szamósza az egyik legnépszerűbb és igen közkedvelt előétel Indiában. Ha egyszer megkóstolsz egy igazi finom szamószát soha többé nem feleded az ízét. A tésztája ropogós és vékony, a töltelék pedig egy gazdag nyári zöldséges kert kompozíciója a keleti fűszerek bűvöletében.

Hozzávalók 10-12 darabhoz:
A tésztához:
-250g bio fehér tönkölybúza liszt
-fél tk só
-60 g pálma zsír vagy hidegen sajtolt napraforgó olaj
-kb. 100 ml hideg víz
A töltelékhez:
-fél kg friss cukor borsó
-fél fej karfiol
-2-3 szem újburgonya
-1 tk cumin
-1/2 tk görögszéna mag
-1/2 tk reszelt friss gyömbér
-1 tk kurkuma
-1/2 tk őrölt koriander
-1/4 tk őrölt szegfűszeg
-1/2 tk őrölt fahéj
-2 tk só
-1/4 tk őrölt bors
-4 ek hidegen sajtolt napraforgó olaj
-kb 1 l olaj a sütéshez

A szamósza készítését a tésztával kezdjük el. A lisztet egy tálba mérjük, hozzáadjuk a sót, összeforgatjuk és elmorzsoljuk az olvasztott zsiradékkal (ha nem ragaszkodunk a vegán szamószához, és nagyon finomat szeretnénk, akkor használjunk ghee-t). Lassan, apránként adagoljuk hozzá a vizet és finoman kezdjük gyúrni a tésztát. Lehetséges, hogy nem veszi fel az összes vizet, ezért érzéssel adagoljuk. A tésztát erőteljessen 5 percig dagsztjuk, majd egy nedves ruhával letakarjuk és míg készül a töltelék, félretéve pihentetjük.


A borsót kifejtjük és puhára pároljuk, majd leszűrjük és félretesszük. A karfiol virágait egészen apróra szedjük szét, vagy le is reszelhetjük nagy lyukú reszelőn. A krumplit mini kockákra szeljük. Egy nagyobb edényben vagy wok-ban felhevítjük az olajat, mikor már elég meleg beletesszük a görögszéna magot és a cumint, mikor már szépen pirulnak hozzáadjuk a reszelt gyömbért és az őrölt fűszereket, és néhány másodpercig még sütjük őket. Ezután rátesszük a krumplit és 3-4 percig kevergetjük, majd hozzáadjuk a karfiolt és az egészet egyben még 2-3 percig sütjük. Én ennél a pontnál adtam hozzá vizet, mert kezdett lesülni és nagyon száraz volt. Mikor hozzáadtuk a vizet lefedjük és 10-15 percig főzzük, amíg puhák nem lesznek a zöldtségek. Tartsuk rajta a szemünket nehogy leégjen. Eztán hozzáadjuk a párolt zöldborsót, a sót, és a borsot, összekeverjük. A masszának sűrűnek és kissé tapadósnak kell lennie. A tölteléket kiterítjük egy tálcára, így ki tud hűlni mire elkészítjük a tésztát.

Osszuk a tésztánkat 5-6 egyeforma méretű golyócskára. A kis golyócskákat lapítsuk ki a kezeink közt és nyújtsuk ki 15 cm-es átmérőjű kör alakra, majd vágjuk őket félbe. Törekedjünk, hogy a tésztánk ne legyen túl vastag. Majd minden egyes félkörnek az egyenes szélét vékonyan vizezzük be. Ezután a tenyerünkre helyezzük a félkör alakú tésztát, és az egyenes oldalán összehajtjuk, és finoman összenyomjuk, így formálunk belőle egy tölcsért, amit a kezünkben, a mutató és hüvelyk ujjunk között tartva, mintha egy fagyis tölcsért fognánk, megtöltjünk a töltelékkel. Amikor jól megtömtük (ügyeljünk, hogy nehogy kiszakadjon :)) tetejét egymásra hajtjuk és alaposan összenyomjuk, hogy sütés közben nehogy szétnyíljon. Ez igényel némi gyakorlatot és türelmet. Amikor már nagyobb gyakorlatunk lesz a szamósza készítésben szép mintát is tudunk hajtani a tészából. Ezután bő olajban kisütjük.


Tipp:
Ha szeretnénk egyszerre nagyobb mennyiséget készíteni és lefagyasztani, fagyasztás előtt hirtelen forró olajban nagyon rövid ideig süssük elő, majd ha kihűlt zacskózzuk és tegyük a fagyasztóba. Felhasználáskor a mélyhűtőből egyenesen a forró olajba tegyük, kb 10 perc kell neki mire átsül.

Tamatar chatni

Tamatar, azaz paradicsom. A vaisnavák gyakran használják ketchup helyett, mivel a ketchup hagymát és ecetet is tartalmaz, ezért ők nem fogyasztják. A Védák szerint az ecet és a hagyma fogyasztása növeli a tudatlanság minőségét (quality of ignorance). Máskülönben a tamatar chatni sokkal finomabb is, mint a hagyományos gyári ketchup...!

Chatni-ból rengeteg féle van. Készülhet gyümölcsből, zöldségből, a lényeg, hogy mindig rendkívűl erősnek és édesnek is kell lennie egyben.

"A good chutney, Srila Prabhupada said, is so hot you can hardly eat it, but so sweet you can't resist."

A szamósza mellé jó ötletnek találtam a paradicsom chatni készítését, bár másik két kedvencem az alma, és a kókusz chatnik :), de a paradicsom jobban fokozza az étvágyat.

Hozzávalók:
-8-10 szem érett paradicsom
-4 ek víz
-2 tk fekete mustármag
-2-3 friss zöld chili
-5 db szegfűszeg
-2 db babér levél
-1 fahéj rúd
-1 tk cumin
-2 tk őrölt koriander
-2 ek reszelt gyömbér
-1 tk só
-4 ek nádcukor
-olaj

A paradicsomokat blansírozás után a vízzel turmixgépben péppé turmixoljuk. A chilit félbevágjuk, kimagozzuk és apróra szeljük, a gyömbért megpucoljuk lereszeljük. A ghee-n kipattogtatjuk a mustármagot, majd mikor már lecsengett a pattogás (érdemes eközben fedővel letakarni, nehogy a forró mag az arcunkra, szemünkre pattanjon), hozzáadjuk a cumint, a babért, a gyömbért, az apróra vágott chilit, a fahéj rudat, a szegfűszeget, és az őrölt koriandert. Pár percig sütjük a fűszereket, majd ráöntjük a paradicsomot hozzáadjuk a sót és fedő nélkül 20-30 percig főzzük. Néha megkevergetjük, majd egyre gyakrabban ahogy a chatni sűrűbb lesz. Mikor elfőtt belőle a víz, beletesszük a 4 evőkanál nádcukrot és feljebb vesszük a lángot, kevergetve még 5 percig főzzük. Mikor kész, kihalásszuk belőle az egész fűszereket. Szobahőmérsékleten szervírozzuk.