Ebéd Parvatinál - 1. rész (Élménybeszámoló)

A készülődés közel két héttel a találkozónk előtt megkezdődött, ugyan is szeretem, ha minden terv szerint halad, és semmit nem bízok a nem létező véletlenre. Mivel nem otthon főztem, így még több szervezésre volt szükségem, hisz egy idegen konyhában az ember nem mozog olyan könnyedén, mint a rég megszokott falak között. Saját otthon hiányában Testvéremnél került terítékre harmadik találkozónk, és büszkén mondhatom, hogy az idegen hely ellenére minden tökéletesen klappolt!

Kifejezetten élveztem az ebédet megelőző pörgős napokat, szeretem a változást -mondván az gyönyörködtet-, így örültem a plusz kihívásnak ami azzal járt, hogy rengeteg dolgot kellett összecsomagolnom és magammal vinnem a tett helyszínére, majd otthonossá varázsolni, finomítani a legénykonyhát.

A menü soromat illetően már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy azt az Áyurvéda (Élet Tudománya) vonalán fogom összeállítani, és Indiait főzök majd, mivel ez áll hozzám és ízlelőbimbóimhoz a legközelebb. Reménykedtem, hogy a lányok sem fognak erről másképpen vélekedni. Pár nappal az ebéd előtt nem csak agytekervényeim, de az idő is felettébb felgyorsult. Mászkáltam mint pók a falon, üzletről üzletre jártam, hogy minden meglegyen a nagy napra, amit oly lelkesen vártam. Nem ez volt az első alkalom, hogy főzök néhány embernek, de ilyen exkluzív csapatot még soha nem láttam vendégül, s így megmaradt az egész mögött sejlő kíváncsi izgalom.

A találkozót megelőző éjjel bent aludtam a testvéremnél, ekkor már minden elő volt készítve, az izgalomtól még sem tudtam mélyen aludni, péntek hajnalban a kakasokat is megelőzve ébredtem... reggel 7-kor már pattogtak a fűszerek a lábosban, édes aromájuk betöltötte a még szűz konyhát.

A lányokat fél kettő körülre vártam, titkon azt reméltem, hogy délre készen leszek a főzéssel, így nyerek egy kis pihenőidőt mikor kényelmesen rendbe szedem magam, és megterítek..., de mikor már láttam, hogy a valóság megcáfolja képzeletem, magukra hagyván az ételeket, időztem el a terítéssel, porszívózással és a rózsák gondos elhelyezésével.

A lányok pont végszóra érkeztek, épp kiszellőztettem, beizítottam a füstölőket, hogy azok elvegyék az olajszagot... és így is lett, mire kinyílt a liftajtó Indiai virágillatban úszott az egész emelet!

Ismét nagy volt az öröm a találkozáskor! A lányok egy nagyon szuper ajándékkal leptek meg, egy táskát kaptam Tőlük, igaz nem tudják, de most elárulom, hogy ki nem állhatom a táskákat, és nagyon ritka, ha tetszik egy-egy darab..., de vannak még csodák, és ez is az volt! Imádom a kis zsákot! Nagyon eltaláltátok! :)

A kezdeti zavartságomat nevetéssel ütöttünk el, és hamar oldódott a feszültségem, de most már tudom, milyen lehetett Eminek az első vendéglátónak lenni!

Köszöntőként gyömbér teával tüzeltem fel a kis csapatot, de nem csak étvágyukat gerjesztettem be, hanem valami mást is, mert szokatlanul, evés helyett heves fotózásba kezdtünk...

A hangulat ismét fergetegesre sikeredett, szó szót követett, és szánk nem igen állt be, nyelvünk sem volt tétlen hisz hol a szavak, hol az ételek ízlelése kötötte le idejét. :) Nem is tudom, ha elgondolkodom azon, hogy nincsenek véletlenek, és nekünk találkoznunk kellett, nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem és ilyen klassz csapat tagja lehetek... mindig érdekesebbnél érdekesebb, nem éppen Földi témákat érintgetünk a lányokkal... így mikor eljött az este tíz, nem nagyon akartam, hogy elváljunk!

És most pihenésképpen kukkantsátok meg a menüt: