Vacsora Benzsinél - 2. rész (Recept)

Zöldborsó-krémleves

És akkor jöjjenek a receptek. Talán írtam már korábban, hogy nagy rajongója vagyok a krémleveseknek. Ennek több oka van. Az egyik, hogy szinte semmi hozzávalóból is lehet jó levest főzni, a másik, hogy szinte semmi faxni, mégis valahogy elegáns lesz a végeredmény, úgyhogy vendégségre tökéletes. Vannak még további előnyei is, mint például, hogy gyerekeknek kiválóan el lehet bújtatni a nem szeretem, de ugyanakkor tápanyag szempontjából fontos hozzávalókat, aztán nagyon kis és nagyon idős korban sem okoz gondot az elfogyasztásuk. Szóval számomra egy igazi favorit. Már viszonylag hamar eldöntöttem, hogy krémleves lesz, csak azon vacilláltam, hogy borsó, vagy zöldspárga legyen-e a kiválasztott, de aztán előbbi győzött. Pedig nagyon utálom pucolni. Na most sem én csináltam, átpasszoltam a férjemnek. Régebben mindig a Nagyikám kapta ezt a feladatot. Szerintem ez egy igazi rémálom, csak pucolod, pucolod, de sehogy sem fogy, viszont a végén a tál alján alig gurul néhány szem. Brrrrrrr.

Az adag nem éppen 4 személyes, de én még soha életemben nem főztem 4 személyes adagot. Aki olvassa a blogomat, az tudja, hogy mindig nagy mennyiségekben gondolkodom, mintha 10 személyre főznék. Valahogy ezt hoztam otthonról és nem tudom levetkőzni magamról. Ez az étel is inkább 6 személyre készült.

Hozzávalók:
- 2 kg zöldborsó (kifejtés után kb. a fele)
- 1 póréhagyma
- olívaolaj
- 2,5 dl zabtejszín/rizstejszín
- himalaya só
- őrölt fekete bors
- veganatura ételízesítő
- 1 ek. barnarizsliszt

- szeletelt mandula

A póréhagymát felszeleteltem, pici olívaolajon megpirítottam és beletettem a kifejtett zöldborsót. Egy kicsit azt is átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, sóztam, borsoztam és addig főztem, amíg a borsó teljesen puha lett. Ezt követően merülő mixerrel jó alaposan pépesítettem. (Nekem 600W-os gépem van, ami semmi darabosat nem hagy, ha valaki gyengébb géppel dolgozik szükség lehet átpasszírozni is.) Annyi vizet adtam még hozzá, amennyi a sűrűség beállításához kell, visszatettem a tűzhelyre, a tejszínben elkevertem a barnarizslisztet és beleöntöttem a levesbe. Ha felforrt kész is vagyunk. Tálaláskor a tetejét mandulaszeletekkel díszítettem.

Ropogós Foccaccia

A pirítós helyett laktatóbbnak gondoltam ezt a meleg pizza kenyeret. Ugyanezt használom pizzákhoz is. Az eredeti Jamie Oliver receptje, annyi változtatással, hogy felesben teszek bele teljeskiőrlésű és fehér lisztet. (Katánál itt.) Most először készült feltét nélkül, de mondhatom, hogy így is megállja a helyét. Ez most fél adag tészta, így is lett belőle 8 kisebb „kenyérke”

Hozzávalók:
- 20 dkg tk. tönkölybúzaliszt
- 20 dkg tönkölybúza fehérliszt
- 10 dkg tk tönkölybúzadara
- 7 g szárított élesztő
- 0,5 ek himalaya só
- 1 tk. barnanádcukor
- 3,25 dl langyos víz

- durva szemű himalaya só
- friss rozmaring
- olívaolaj

1 dl langyos vízben elkevertem a cukrot, majd beleszórtam az élesztőt és letakarva felfuttattam. A liszteket átszitáltam, elkevertem a búzadarával és a sóval, beletettem a felfutott élesztőt és a víz fokozatos hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztottam, letakarva duplájára kelesztettem. Az nem árt a tésztának, ha lassan kel meg, sőt valahogy jobb lesz, ha másfél, két órán keresztül hagyjuk kelni. A sütőt 250 fokra felmelegítettem és egy sütőlapra sütőpapírt terítettem. A tésztát 8 egyforma részre vágtam és golyókat formáltam belőle. Kinyújtottam, széleit visszahajtottam, rátettem a sütőlapra, megszurkáltam a tetejét, meglocsoltam olívaolajjal és megszórtam friss rozmaringgal, durva szemű sóval. A sütőben 8 perc alatt megsültek.