Persze megint rámszakadt egy temérdek tenni való, amit szokásosan én húztam magamra. Ezért aztán úgy indult a hetem, hogy sejtésem sem volt arról, hogy péntekre milyen menüvel fogok előállni. Ettől aztán a gyomorideg egyre csak kúszott bennem felfelé. Szépen elterveztem, hogy melyik nap mit csinálok majd. Mikor megyek a bionagykerbe, a piacra, mikor takarítok és milyen sorrendben készítem az ételeket. Na jó, de milyen ételeket? Kedden délután még azon „törpöltem”, hogy akarjak nagyot és kockáztassak valami eddig ismeretlen recepttel, vagy maradjak hazai pályán. Végül lett ez is, az is. A tökéletes menüsor csak szerdára állt össze, és még akkor is volt „B” tervem, ha valami nem úgy sülne el. (Ez nem a Don Pepe telefonszáma volt!) Mikor Frutti felhívott még rendesen szorult a gyomrom, mert hát vendégeket szoktunk fogadni, de azért a Tofu a tortán az egy kicsit más. Volt bennem egy kis megfelelési kényszer. Szerda éjjel történhetett valami, mert a megfelelési kényszert a sarokba dobtam, csütörtökön a legnagyobb nyugalommal ébredtem, felpörögtek az események és valami földöntúli nyugalom lett rajtam úrrá. Ment minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Aztán sajnos kaptam egy telefont, hogy Emi nem jól érzi magát és nem tud részt venni az összejövetelen. Ez egy pillanatra kedvemet szegte, de tényleg csak egy pillanatra, hiszen Frutti és Parvati is ugyanannyira a szívemhez nőtt és őket is nagyon vártam.
Eleinte talán picit furcsa volt, hogy csak hárman vagyunk, de aztán úgy elmerültünk a beszélgetésbe, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már este 10 van. Állíthatom, hogy egyetlen pillanat sem volt, amikor úntuk volna egymást, vagy megakadt volna a beszélgetés. Ez azért nem kis teljesítmény ahhoz képest, hogy délután 2-re érkeztek. Az este szerintem szuper volt, nagyon jó hangulatban telt.
Úgy érzem, hogy a lányok otthon érezték magukat nálunk és szerintem ez a legjobb, amit házigazda nyújthat a vendégeinek. És persze nem mellesleg ettünk is. Azt, hogy mit, a következő posztokban olvashatjátok, azért a menüt itt most közre adom:
Nagyon klassz lehetett Nálad :o) Én is annyira szerettem volna menükártyát írni, meg is vettem hozzá a papírt, de egyszerűen már nem jutott rá időm :P Majd legközelebb :o))
VálaszTörlésKlasszak a mosolygós képek!!
Ja és egy észrevétel, Benzsi, Ti nem a 2. csoport vagytok??? Mert akkor én félreírtam az én cikkeimnél?!
VálaszTörlésKata, köszönjük szépen. És teljesen igazad van, mi vagyunk a 2. csapat. Most, hogy mondod, már én is tudom...:))Javítottam!
VálaszTörlésMár mindent elmondtam Benzsinek telefonon,de itt is leírom,hogy köszönjük szépen ezt a csodás délutánt!Nagyon jól éreztük magunkat(azt hiszem Szilvi nevében is beszélhetek-írhatok:),és tényleg 10 óra után alig lehetett kirugdosni minket az ajtón:).Azt hiszem óriási ajándék,hogy ennyire jól érezzük magunkat egymással,és ez elmondható volt már az előző találkozásunkra is,amikor Emi is velünk volt.Szerintem nem véletlen,hogy kit dobott ki a gép:)Jó kis csapat vagyunk,és megbeszéltük a lányokkal,hogy a Tofu a tortán befejezése után is folytatjuk ezeket az összejöveteleket.
VálaszTörlésIgen szeretném alátámasztani Frutti véleményét! Fantasztikus a csapatunk! Legalábbis szerintünk :)))
VálaszTörlésNagyon jól éreztem magam és várom a következő talit ami Nálam lesz :)
Köszönöm a finom vacsit...amugy...még maradtam volna :D
Frutti, Parvati, szerintem is jó kis csapat vagyunk, az első pillanattól kezdve. Legközelebb már reggel elkezdjük, hogy legyen bőven időnk! Reggelire várlak benneteket. Mondjuk egy kis tofu rántottára, friss kenyérrel, ginseng teával?
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzóval...Ginseng tea!? Megyek! Mikor??? :D
VálaszTörlés