Adéle

Adéle vagyok, lassan 3 éve vegetáriánus. Nem tudatos elhatározásból és nem is egyik napról a máikra lettem vega, hanem fokozatosan, belülről jött az érzés, hogy nem szeretnék húst enni. Egyre kevesebbet és kevesebbet ettem, egyre többször maradt a tányéromon, aztán egy napon kimondtam: vegetáriánus vagyok. Az átállás nehézségeivel, dilemmáival így nem kellett szembe néznem, sőt inkább egyfajta megkönnyebbülés volt magam és a környezetem számára is egyértelművé tenni, hogy mostantól "vállaltan" húsmentesen fogok táplálkozni.

Lelkesen vetettem bele magam a vegetáriánus étkezéssel kapcsolatos tudnivalókba, s ekkor tárult fel előttem az egészséges-, reformtáplálkozás útja, amelyet - a vegetarianizmust kiegészítendő - magaménak érzek. Tejtermékeket fogyasztok, elsősorban a sajt és a joghurt az, amiről úgy érzem, nem tudnék lemondani. Tojást nagyon ritkán eszem (a hűtőmben nem tartok), max. rejtett formában, illetve anyukám rakott krumplijában. :)

Kb. 2,5 éve kezdtem el írni a blogot. Elsősorban azért, mert úgy éreztem, ez az önkifejezésnek egy olyan formája, ami igazán közel áll hozzám (a vegetarianizmust is bizonyos értelemben annak tekintem). Másrészről pedig abban reménykedtem, ezáltal kicsit közelebb kerülhetek más vegetáriánusokhoz. Bár a beltartalom nem feltétlenül tükröz francia hatást, de a francia kultúra őszinte rajongójaként biztos voltam abban, hogy ha egyszer blogot indítok és "publikálni" fogok, annak francia címe lesz és saját nevem "francia változatát" használom majd. Így lett a blog neve: "La Cuisine d'Adéle", nevemhez pedig így kapcsolódott az a bizonyos kis "e". Az utóbbi időben - sok minden egyéb miatt - sajnos jóval ritkábban postolok, amin mindenképpen változtatni fogok! :)

Vera megkeresésének azért örültem nagyon, mert egyik legkedvesebb tevékenységem, hogy másokat vendégül láthassak, s másoknak főzhessek. Tavaly novemberben kezdtel el önálló életemet kis lakásomban, oda várom a kolleginákat sok szeretettel. ;) Nagy öröm számomra, hogy lehetőségem lesz vendéglátóként vegetáriánus ételeket főzni, hiszen a környezetemben egyedüli vegakánt többnyire csak saját magamat örvendeztetem meg gasztronómiai kísérletezéseim végeredményeivel, illetve gondolkodnom kell rajta, hogyan lehet kompromisszumos megoldást találni a tekintetben, hogy az én és a számomra fontos emberek elveinek, ízlésének is megfeleljen a készülő étel. Ezúttal azonban nem kell kompromisszumot kötnöm... :)

Zizi

Zizi kalandjai

Zita vagyok a Zizi kalandjai blog szerzője.

Néhány éve kezdett el érdekelni az egészséges táplálkozás. Beleástam magam a témába, könyveket olvastam, előadásokra jártam, tanfolyamokat végeztem el a témával kapcsolatban. Aztán egy természetgyógyász képzést is elvégeztem, így március óta természetgyógyász-reflexológus képesítéssel is rendelkezem. Az étkezésünket tekintve, először a felvágottakat hagytuk el, majd szépen lassan a húst is. Tojást alig fogyasztottunk, de, amióta elkezdett érdekelni a sütés is a főzés mellett, rejtett formában fogyasztjuk. Tudom, hogy vannak nagyon jó vegán sütemények is, de bizonyos esetekben nem tudtam a tojást mással pótolni. Ha pótoltam, rossz végeredménye lett... Tejtermékeket is fogyasztunk, főleg sajt formájában. Vannak napok, amikor vegánul táplálkozunk, vannak, amikor nem. Nincs tudatos átállási tervem a vegán életmódra, majd meglátjuk, hogy alakul. Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, akár vegán vagyok, akár vegetáriánus! Hiszen 'Whenever there is a challenge, there is also an opportunity to face it, to demonstrate and develop our will and determination.' (Dalai Lama)

Siccike

Siccike vagyok, a Vegagyerek blog szerzője, melyet 2,5 éve indítottam az útjára azzal a céllal, hogy összegyűjtsek minél több információt a vegetáriánus gyerekek táplálásával kapcsolatban, segítséget nyújtva így esetleg más vega anyukáknak is.

18 éves koromban, közel 20 évvel ezelőtt (juj, de durva, tényleg ilyen régen! :)) vettem részt egy Agykontroll tanfolyamon, ahol megismerkedtem a Testkontroll módszerrel. Az azonos című könyv elolvasása után azonnal abbahagytam a tehéntej fogyasztását és azóta sem ittam magában egy csepp tejet sem. :) A tej mellett felhagytam akkor a hús, a tojás és az összes tejtermék fogyasztásával is. Kb. 2 évig ettem akkor így, majd a tejtermékek (a tej kivételével) és a tojás visszaszivárogtak lassan az étkezésembe. Aztán néhány év elteltével időnként (úgy évente 2-3 alkalommal) ettem egy-egy szelet húst. Majd több évig megint semmi hús. Aztán ettem néha egy kis halat. Utána megint semmi hús. Így ment ez 5 évvel ezelőttig, amikor várandós lettem a kisfiammal és már tudatosabban kezdtem figyelni a vegetáriánus étkezésre (addig a "puding-vegetáriánusok" közé tartoztam, akik csak húst nem esznek, de túlzottan azért nem figyelnek a kiegyensúlyozott vega étkezésre:-)). Az első terhességet még lakto-ovo vegaként éltem meg.

Kisfiam azonban nagyon korán (már 3 hónapos korában) allergiás lett, így hamarosan el kellett kezdenünk a tejmentes diétát is. Ezzel egyidőben nekem is nagyon sok emésztési problémám volt, ezért egyértelmű volt, hogy már csak a gyerekkel való szolidaritásból is a férjemmel együtt ugyancsak követtük a tejmentes diétát. Az emésztési problémáim rendeződtek, a nem kevés allergiám pedig viszonylag "karbantartható" szintre került.

A már tudatos reform konyha követése révén lassan a tojás is elmaradozott a konyhából.

A második terhességem 2 évvel ezelőtt már vegán étkezéssel kezdtem, és vittem is végig, teljes sikerrel és biztonsággal. :)

A férjem húsevő, és a kapcsolatunk kezdetén még készítettem itthon húsos ételeket, az elmúlt 2 évben azonban már az etikai okok is egyre erőteljesebben és meghatározóan felszínre kerültek a vegaságom terén, egyre nehezebben és egyre ritkábban készítettem húst. Mostanra kb. max. évi 1-2 alkalommal... (ez pedig már okoz némi feszültséget a családon belül az utóbbi időben, de nem jutottam még dűlőre saját magammal a témában, merre vegyek kanyart... csak az a biztos, hogy én nem eszem húst! :)

Az apai minta hatására (is?) azonban a kisfiam mára már egyértelműen húsevővé vált.

Most 19 hónapos kislányunk 15 hónapos koráig vegán volt, azóta néhány alkalommal kapott tojást és halat, bár az utóbbit nem igazán szívlelte meg. Mivel apa és a tesó húsevők, nem tudom kislányom vegasága meddig lesz tartós....

Én olyan helyzetekben, amikor nagyon nehezen lehetne csak megoldani a vegán étkezést (pl. vendégség, étterem), néha fogyasztok tejtermékes, esetleg nagyon ritkán tojásos ételeket, otthon tejmenetes diétát tartunk továbbra is.

A "Tofu a tortán" játék nagy kihívás a számomra, mert rendesen rá tudok stresszelni a vendégséges alkalmakra, de a jó buliból semmiképp sem akartam kimaradni! :) Remélem, azért mind a vendégeink, mind én túléljük majd azt az alkalmat! :))))

Frutti

Moncsi vagyok,blogom az Egy csepp méz. Több,mint tíz éve morális okokból hagytam fel a húsevéssel. Szeretem az állatokat. Élve. Sajnos a családom nem követi ezt az utat, de a kisfiamnak próbálok jó példát mutatni. Mióta nem olyan pici (három éves) egyre nehezebb a dolgom. Egy ideje kezdi érdekelni az Apja és a Nagyszülei tányérján lévő étel. Kóstolgat. Az első rántott csirke falatnál majdnem kardomba döltem, de lassan kénytelen vagyok elfogadni, hogy kíváncsi és kóstolgat. Hétközben kettesben vagyunk, akkor nem kap húst, de ha hétvégén megkívánja az Apukája ebédjét kap belőle. Tiltani semmiképp sem akarom, az szerintem még csábítóbbá tenné a húst, de minden alkalommal, amikor kérdezi elmondom neki miért is nem eszem én állatot. Nálunk tejtermék és tojás kerül az asztalra-ételbe, bár főzésnél előnyben részesítem a növényi tejtermékeket, és Marci is zabtejet iszik reggel-este.

Tavaly megtanpasztaltam, hogy a legtragikusabb események is hozhatnak pozitív változást az ember életébe. Egy családi tragédia hozományaként ismerkedtem meg a Choa Kok Sui Mester által kidolgozott pránagyógyítással. Szeptemberben Bettyót is magammal cipelve elvégeztük az alaptanfolyamot, majd ezt követte most áprilisban a felsőfok. Májusban megyük Pszichoprána és Archatikus jóga tanfolyamra. Nem is annyira a gyógyítás, inkább a spirituális fejlődésre való igény visz ezen az úton.

Nagyon örülök, hogy részt vehetek a "Tofu a tortán" játékban. Leginkább azért, mert végre megismerhetem az arcokat az általam olvasott és szeretett blogok mögött. Nagy izgalommal várom a találkozást a lányokkal. :)

"Amíg vágóhidak vannak,addig csataterek is lesznek." (Tolsztoj)

Szamóca

Timi vagyok, vagy ahogy többen ismerhettek, becenevemen Szamóca, a Vegánságok blog írója.

Lassan öt éve, hogy vegetáriánus lettem egyik napról a másikra. Az elhatározás, a szándék, a tudatosság már megvolt, aztán egyik este a szalámis szendvics majszolása közben éreztem úgy, hogy itt volt elég. Elsősorban morális okok miatt döntöttem így, de egészségügyileg sem bántam meg a dolgot: rengeteg kisebb-nagyobb problémám kezdett rohamosan javulni és meggyógyulni.

Néhány kisebb, kellemetlenebb tünetem azonban maradt, így két éve a teljes tej-és tojásmentes vegán életmód mellett tettem le a voksom és állíthatom: ezután néhány hónap alatt minden egyéb problémám is megszűnt. Elsősorban teljesen elmúlt mindenféle allergiám (mert bizony volt bőven), az életemet évek óta megkeserítő bőrproblémám és nőiségünk havi piros betűs ünnepei is könnyűvé és egyszerűvé váltak.

Környezetem, családom egyáltalán nem vegetáriánus, de szerencsére jól tolerálják étkezési szokásaimat. Egy kis darab sajt, vaj vagy egy doboz tejföl viszont mindig van itthon a férjemnek, de húsfélék a konyhámban szerencsére még sosem jártak. Ahogy mondani szoktam: ide állat csak a saját lábán jöhet be és a saját lábán is hagyhatja el ezt a házat. :)

A vega sütés-főzéssel egyébként 2006. óta próbálkozom több kevesebb sikerrel. Először a férjemnek is újak voltak ezek az ételek és napi harcot vívtunk, hogy legalább megkóstolni legyen őket hajlandó, de most már egész elfogadta, megszerette őket, sőt, már vannak kedvencei is.

Nagy vendégjárás nincs nálunk, de ha mégis vendégek érkeznek, akkor általában húst hússal evő barátok jönnek, akik legtöbbször úgy állnak fel az asztaltól: "Minden nagyon finom volt, de egy csirkecomb még illett volna mellé, vagy legalább egy kis sajtot süthettél volna rá."

Ezért nagyon örülök ennek a "Tofu a tortán" kezdeményezésnek, mert remek a csapat, megismerhetem blogtársaimat és talán a fenti mondatot sem fogom hallani vacsora után. :)

Szilda

Sziasztok!

Két éve tértünk át a vegán életmódra, egyik napról a másikra. Két napos pánikomat a kihívások iránti szenvedélyem, és a tanulás iránti vágyam küzdötte le. Minden kikerült a konyhámból, amik addig számomra az alapelemeket jelentették. Mára új dolgok vették át a tojás, margarin, tejszín, sajt tej, vegeta helyét a polcokon. Malom, gabona, hüvelyesk, olajos magok, tésztagép. A sok sok különleges csemege mindig lenyűgözi a hozzánk vendégésbe érkezőket, és garantált, hogy az első fél órára kipipáltuk a beszélgetés témáját.

Az ok nagyon prózai volt. Gyógyszerek nélkül szerettünk volna megszabadulni párom magas vérnyomásától, és koleszterinszintjétől. Akkor született meg első fiacskánk, aki a felelőségvállalás teljesen új oldalát mutatta meg. Felismertük a példamutatás értékét, és szerettünk volna biztosak lenni abban, hogy a tudásunk szerinti legjobbat látja tőlünk Olivér étkezés, egészség, életmód területén is. Hamar rájöttünk, hogy eddigi életünkben semmit nem tanultunk ezekről a dolgokról, így tudásunk legjava sem éri el azt a szintet, ami egy gyermek egészséges neveléséhez elegendő lenne. Elkezdtünk ennek megfelelően tanulni, hanganyagok, életmódtábór, főzőkörök, könyvek. Tóth Gábor, Wolfgang Köbel, és az Adventista közösség voltak nagy nagy segítségünkre, és mai napig hívhatok bárkit akár egészségügyi, akár főzési problémával, és azonnali segítségre számíthatok. Új értékek, új gondolatok költöztek az életünkbe, amik egyfelöl sok konfliktust is jelentenek a környezetünkkel, másfelől a látványos változások, amik testi, lelki szinten megmutatkoznak az életünkön mára, vitathatatlanok.

Fiacskánk remekül fejlődik, a nagyszülők által aggódásra okot adó étrend mellett. Eddig lázcsillapító, és antibiotikum nékül küzdöttük le az összes "támadót". Férjem egészségi állapota tökéletes, lefogyott koplalás nélkül 25 kilót, és példa értékű vérképpel büszkélkedhetek második babánk várásának 22. hetében. Jól vagyunk! :)

A legfontosabb kérdés, ami felmerül bennünk, hogy hogyan fogja egyszer Olivér elhinni, hogy a tej az alapvetően nem porból készül shakerben, ahogy nálunk minden reggel... de megoldjuk!

A mi csoportunk első vendéglátójaként már készül a menü a fejemben, és a csomó a gyomromban, bár annak már nem jut sok hely egy baba mellet :), de az biztos, hogy lelkesen várom kis csapatunkat az első találkozóra!

Benzsi

Kriszti vagyok és a Sweet home blog írója. Három éve vagyok vegetáriánus. Pályafutásom egy léböjttel kezdődött, amit még jó néhány követett. Elsőként a húsról mondtam le, majd jött a tojás, később a tej, a tejföl, a joghurt, a sajt és a vaj. Hosszú ideig vegánnak mondhattam magam, de az elmúlt fél évben ha kis mértékben is, de a sajt, a joghurt és a tejföl visszakúszott az étrendembe. Azon vagyok, hogy újra visszatérjek a vegán útra, mert egészségileg úgy érzem, leginkább ez felel meg a számomra. A kezdeti egészségügyi okok mára már morális okokká váltak. Szeretem és tisztelem az állatokat, vallom, hogy nem azért születnek, hogy az ember táplálékaként végezzék. Biztosan állíthatom, hogy egy falat húst sem tudnék letuszkolni a torkomon és az elkészítésére is egyre kevesebbszer vállalkozom. Családom beleegyezése után, reményeim szerint az idei Húsvét volt az utolsó, amikor húsos ételt kellett készítenem.

Egy évvel ezelőtt nagy-nagy lendülettel vetettem bele magamat a blogírásba, aztán más irányú elfoglaltságaim miatt ez egy kicsit most háttérbe szorult, de receptjeimmel találkozhattok az Interneten havonta megjelenő Kifőztük magazinban is. A blogírást és a főzőcskézést nagyon jó dolognak tartom, van azonban egy mellékhatása. Az ember főz és eszik… majd hízik.

Vera "Tofu a tortán" ötletére azonnal igent mondtam, mert nem csak arra vagyok rettentően kíváncsi, hogy hogyan főznek blogtársnőim, hanem arra is, hogy milyen személyiségek ők. Várom a találkozást, várom, hogy egy kicsit részei legyünk egymás életének. A versengés maga egyáltalán nem izgat, az viszont már igen, hogy ha ők érkeznek otthonomba a lehető legjobb vendéglátó legyek.

Fittanyuka

Emőke vagyok és a Fittanyuka gasztroblog szerzője. Én 16 éves koromban kezdtem az egészséges életmód után érdeklődni, akkor egyik napról a másikra nem ettem húst. Később "tovább fejlesztettem" magam, olvastam, mondhatni faltam az ezzel kapcsolatos könyveket, de mostmár a természetes gyógymódok és a különböző méregtelenítő kúrák is érdekelnek.

Úgy alakult az életem, hogy külföldön dolgoztam egy rövid ideig, ott újra elkezdtem húst fogyasztani, de csak hal és csirke ment le a torkomon, a többit nem bírtam megenni. Terhességem alatt újra lemondtam a húsról, 3 évvel ezelőtt (nem volt nehéz :)), ugyanis kezembe akadt "A ph csoda" című könyv. A könyvet olvasva rájöttem, hogy miért térnék le arról az útról, amit eddig jártam, inkább folytatom és a kislányomat is erre a táplálkozásra nevelem. Nincs nehéz dolgom vele, mert szeret mindent, amit én, mondhatni egy az ízlésünk. :) Azóta rájöttem, hogy másoknak is szeretnék segíteni és távoktatásban végzek egy táplálkozás szakértő és életmódtanácsadó iskolát.

Kb. 1 éve hoztam létre a blogom, mert imádok főzni, és gondoskodni azokról, akiket szeretek. A kis családom a rajongótáborom, a legtöbb biztatást és dicséretet a férjemtől kapom. Ő mindenevő, viszont ha teheti ezeket az ételeket fogyasztja, nemcsak otthon!

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem elég, ha nem eszünk húst és nem eszünk tejterméket, figyelni kell arra, hogy a táplálkozásunk sok friss, elsősorban zöldséget, csírákat, zöld leveleket tartalmazzon, így tudjuk egyensúlyban tartani szervezetünk sav-bázis egyensúlyát.

Kihívásnak tekintem a "Tofu a tortán" főzőcskét és egyben nagyon várom, hogy a többieket személyesen is megismerjem! :) Ui.: Kicsit azért izgulok, mert én vagyok az első a csapatunkban!

Bettyó

Bettyó vagyok. Igazából Beáta a nevem, de jó pár éve Bettyó lettem és nem tiltakoztam. A blogom nevem a Mit eszünk ma címet viseli. Öt éve lettem vegetáriánus, a csonkovácsom javaslatára aki azt mondta, próbáljam ki, hogy 21 napig nem eszem húst. Két hét után nagyon elkezdett hiányozni, ezért ettem. De két falatnál nem bírtam többet. Aztán egyszer kétszer még volt, hogy megpróbálkoztam a húsevéssel, de rájöttem, hogy nincsen szükségem rá. Valószínű, hogy ha nincsen az az egészségügyi problémám amivel eljutottam a csontkovácshoz akkor a mai napig húsevő vagyok. Szóval hálás vagyok annak az egészségügyi problémának, hogy így alakult az életem.

Jelenleg a 2.5 éves kislányommal vagyok itthon. De amikor még nem voltam anyuka akkor műkörnösként dolgoztam, és nagyon szerettem a szakmámat. Maya ősszel elmegy oviba és én újra visszamegyek dolgozni. Tavaly szeptemberben egy olyan útra vitt a sors, amiért megint csak hálálkodni tudok. Jó időben voltam jó helyen. (Örök hála Moncsi!!!!) Elkezdtem pránagyógyászatot tanulni, mely által segíteni tudok másokon. Persze rengeteget kell még tanulnom, de minél jobban beleásom magam a témába, annál biztosabb vagyok benne, hogy jó úton járok.

Nagyon örültem a "Tofu a tortán" felkérésnek, és boldog vagyok, hogy egy ilyen lelkes kis csapat része lehetek.

Szilvi

Szilvi a nevem, pontosan valamikor hat évvel ezelőtt kezdtem el jógázni és akkor lettem teljesen (ovo-lakto) vegetáriánus. Soha nem szerettem a húst, már kicsinek is elutasítottam, mert éreztem, amikor anyukám főzőtt, hogy a hús milyen büdös. Sokan nem szeretik ezt bevallani, de a hús kizárólag a fűszerektől lesz illatos, és finom.

Rajongok a keleti kúltúrákért, az indiai ízekért, és fűszerekért, ezért is lett blogom címe: The sweet cardamom.

Szenvedélyesen szeretek főzni, (mégha ez jelenleg blogomon nem is mutatkozik egyértelműen...) ezért nagyon örülök, hogy bekerültem a Tofu a tortán csapatába! Meglátjuk mi fő-sül ki belőle, szerintem jó móka lesz, tarts velünk! És addig is míg nem kezdünk, és utána már természetesen mindig: “Azért egyél, hogy élj és ne azért élj, hogy egyél!”

Kata

Kata vagyok, az Édes kötelesség c. blog írója. Maga a blogcím nem árul el sokat rólam, azaz a főzési szokásaimról (max. azt, hogy szeretem az édességeket?! hát, azokat is, igen...), de nem meglepő módon ez is egy vega, jobban mondva vegán konyha mindennapjairól szól.

Gyakorlatilag 2002. óta élünk - családilag - húsmentesen, ez alatt voltak olyan hosszabb időszakok (3 - 4 év) , mikor egyáltalán nem került sem tejtermék, sem tojás az asztalunkra, s volt, hogy vissza - visszatértünk a "gyökereinkhez". Jelen állás szerint lakto vegák vagyunk, azaz egy kis vaj és sajt néha lecsúszik nálunk is, de ezen kívül nem használok más tejterméket.

Alapvetően szabadságot biztosítok a családtagjaimnak (férjem és két kislányom), mindenki azt eszik, amit akar, máshol (!:o)), itthon azt kapják, amit én főzök, állítólag nem is rosszul ...

Meglátjuk, mit mondanak majd a vendégeim. :o)

Vera

Vera vagyok, a Vera vega konyhája blog szerzője. Jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy egy, a televízióból ismert főzős vetélkedőben milyen izgalmas lehet részt venni. Arra jutottam, miért ne valósíthatnám ezt meg. Megkerestem a vegetáriánus gasztroblogok szerzőit, hogy lenne-e kedvük egy ilyen mulatsághoz. Össze is állt egy 12 fős csapat, akiket fentebb ismerhettek meg.

3 gyermekem van, és 3 éve vagyunk vegetáriánusok. A legnagyobbik gyerek nagyon súlyos ekcémája vezetett minket a vegetarianizmus útjára, diétaként kezdtük, ő azóta meggyógyult, a család pedig így maradt. Időről időre váltogatjuk a vegán és a lakto-vegetáriánus étkezési formát, most éppen jó ideje fogyasztunk tejtermékeket, de főzni nagyrészt azok felhasználása nélkül szoktam.

Mi a tortán???

Tofu :) És hogy miről szól ez a játék? 12 vega gasztroblogger három 4 fős csapatba verődött, és a csapattagok havonta megvendégelik egymást egy ebédre vagy vacsorára. A vendégek a fogadtatást pontozzák, a fotókat, recepteket és egyéb részleteket pedig ezen a blogon fogjuk közzé tenni. Ha van kedvetek, tartsatok velünk!