Vacsora Siccikénél - 1. rész (Élménybeszámoló)

                              

Még július végén volt, amikor csapatunk utolsó vendéglátójaként rám került a sor a 'Tofu a tortán' játék befejezésében.

Ezen a találkán sajnos Zizi családi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, így hárman maradtunk - volna.:-)

Szilda 9. hónapos kismamaként a szülés előtt 3 héttel már nem nagyon utazgatott egyedül Budapesten kívülről, Szamócát pedig ugyancsak a férje hozta volna kocsival szintúgy messzebbről, így aztán gondoltam egyet, és össznépi vacsorát szerveztem, férjestül-gyerekestül.:-) Szerintem, nem bántuk meg!:-)

A vendégektől a csoportunkban "hagyománnyá" vált orchideát, illetve egy doboz kekszet és egy vörös teát kaptam. Köszi Lányok, ezúton is!:-)

A felkészülésem nem volt teljesen problémamentes, mert mint ahogy pl. az én kérésemre szerveztük hétvégére a találkát, hogy a férjem a gyerekekkel házon kívüli programot tudjon szervezni aznapra, naná, hogy persze Férjnek pont az évben azon az egy szombaton kellett bemennie dolgozni... És naná - csakhogy Murphynek igaza legyen:-)) - nagyszülő se ért rá aznap vigyázni a gyerekekre. Így a vendégek érkezése előtt 1 órával bezárólag főként a 2 + 4 évessel "közösen" kellett felkészülni a sokfogásos vacsorára (ennek meg is lett néhány számomra nem túl örömteli eredménye, de erről majd később...:-)).

Csatlakozom pl. Adélehez, Verához és a többiekhez is, akik szintúgy gondolták:-), hogy valóban a legmunkásabb feladat a menü összeállítása!! A játék ugyebár márciusban indult, így kerek 4 hónap állt rendelkezésemre, hogy kitaláljam, mit is főzök, néhány nappal a vacsora előtt azonban még mindig nem volt kész menüm!:-))

Azt elég gyorsan sikerült eldöntenem, hogy olaszos menü lesz, mert akárhonnan is néztem, én csak az olasz konyhában érzem a leginkább otthon magam.

Első körben azt találtam ki, hogy írok az olasz 'Veganblog'-on az egyik szuper kreatív szerzőnek, Concitanak, hogy segítsen nekem összeállítani egy igazán olaszos vegán menüt. Concita olyannyira segítőkész volt, hogy az előételtől a desszertig kitalált, lefőzött, majd lefotózott és le is írt nekem egy teljes olaszos vegán menüsort! Ugyanakkor viszont kedvesen "meghagyta" azt a választási lehetőséget is, hogy ha valami miatt mégis változtatni, esetleg teljesen mást főzni szeretnék, akkor nyugodtan tegyem meg!:-)

Erre szükség is volt, mert időközben Szamóca egészségi okok miatt gluténmentes diétát kezdett, és hát mivel az én fiam pedig tejallergiás, szívügyemnek tartottam, hogy egy ilyen különleges alkalomból - mint a 'Tofu a tortán' játék-, hozzánk érkező vendég ne érezze kirekesztettnek magát! Ugyanakkor viszont olaszos menü gluténmentesen?! Hű, megvallom, nem volt egyszerű, de valahogy összehoztam (bár igaz, a desszertnél nem maradt már külön gluténmentesre kapacitásom...:-(!

A készülődést igyekeztem már előző nap jórészt megkezdeni, hogy másnapra a gyerekekkel közösen minél kevesebb munka maradjon.:-) Hát igen, így éjjel 2-kor még tésztát gyúrtam (na, ennek is meglett az eredménye...:-(, és másnap is volt mit tenni, de azért nagyjából sikerült időre elkészülni.:-)

És hát az egyik legnehezebb feladat volt számomra úgy megszervezni a fogásokat, hogy időben, megfelelő hőmérsékleten, és minél gyorsabban kerüljenek az asztalra. Talán annyi előnyöm volt, hogy nyár lévén, főként hidegen és langyosan tálalható fogásokat terveztem be. De az a kupi, ami a konyhámban maradt...! Jujjjj!:-))) Még jó, hogy a teraszon tudtunk enni, így a konyhában mindent telepakolhattam!:-))

18h-kor kezdtünk a vacsorát, és 22h körül még bicajversenyt rendezett a 3 gyerek a kertben (a mi két + Szildáék tündéri 2 évese:-).

Összességében azt hiszem jól sikerült a vacsora, sok tapasztalattal lettem gazdagabb és a nem kis kihívások ellenére, örömmel szeretnék benevezni majd a következő körbe is!:-) Merthogy olyan jó érzés volt többek közt végre úgy elmenni vacsorázni, hogy 100% vegán és nagyon változatosan, nagyon finomakat ehettem!:-)

(ja, végül mi sem pontoztunk, mert valahogy nem is jött szóba, el is felejtettük, és különben is mindenhol olyan jókat ettünk...:-)

Ja, és persze mikor máskor merüljön le a fényképezőgépem, mint ilyenkor!:-(( Így az előétel utántól Szilda fényképeit láthatjátok majd!

És íme az én olaszos nyáresti vegán menüm

Aperitiv:

sárgadinnyés - uborkás koktél

sárgarépás - kukoricás korongok

Előétel:

nyers zöldségfalatok zöldfűszeres és aszalt paradicsomos szójajoghurt-krémmel

Első fogás:

roppanós zöldségekkel kevert házi készítésű masnitészta

padlizsáncsónakba töltve

Második fogás:

radicchio salátás kölesgombóckák

pesztós rizzsel rakott cukkini vegán mozzarellás kalapban

'peperonata' - olasz paprikalecsó

Saláta:

vegyes zöldsaláta (tölgy és 'lollo' salátából)

Desszert:

vaníliás 'semifreddo' - torta

Italok:

őszibarackos - citrusos hűsítő

hideg menta tea

vegán cappuccino

Vacsora Szamócánál - 4. rész (Recept)

Levendulás rizskehely kesutejszínnel és mézkaramellel

Természetesen nem volt kérdéses számomra, hogy a levendulás limonádé mellé valamilyen levendulás desszertet készítek, ha már épp teljes pompájában kínálja magát ez a különleges virág a kapuban. Előre összeállítható, krémes, hűsítő, szezonális desszertet szerettem volna alkotni, amihez jól illik az akkor kísérletezett mézkaramell és kesutejszín. Nos, ez lett belőle. A kesutejszín sajnos nem lett teljesen krémes és a mézkaramell is tökéletesedett (felső kép) azóta, úgyhogy most a végső verziót adom közre, habár a vacsorán még csak a kísérleti fázissal (alsó kép) találkozhattak a lányok.

Hozzávalók:
A rizshez:
- 250 g jázminrizs
- 3 evőkanál rizsliszt1 citrom reszelt héja
- fél rúd vanília
- 3-4 evőkanál méz
- kb. 15-20 szál levendula virága + kb 10 szál a díszítéshez
Kesutejszínhez:
- 1 csomag (100 g) kesudió (sótlan, nem pörkölt)
- 2 evőkanál méz
Mézkaramellhez:
- 6 evőkanál méz
- 2 evőkanál a kesutejszínből

A kesudiót több órára, de akár egy egész éjszakára is beáztatjuk. Először megfőzzük a rizst úgy, mint amikor tejberizst készítünk: a rizst a rizsliszttel, a vaníliarúd kikapart belsejével és a vaníliarúddal együtt kb kétszeres mennyiségű vízzel odatesszük főni. Egy pillanatra sem hagyjuk magára, folyamatosan kevergetjük, amíg a rizs megpuhul. Ha szükséges, közben folyamatosan pótoljuk rajta a vizet. Ha a rizs elkészült, kivadásszuk belőle a vaníliarudat, hozzáadjuk a citromhéjat és félretesszük hűlni. Amíg a rizs hűl, elkészítjük a tejszínt és a karamellt is. A tejszínhez a kesudiót a mézzel és néhány evőkanál áztatólével krémesre turmixoljuk. Ha szükséges, tehetünk még hozzá levet, a lényeg, hogy tejszín állagú legyen a végeredmény.

A karamellhez a mézet néhány evőkanál vízzel elkeverjük és közepes tűzön el kezdjük melegíteni. Kevergetni nem kell, nem fog odaégni, csak ha nagyon elfeledkezünk róla, úgyhogy folyamatosan tartsuk szemmel. A mézet addig hevítjük, amíg besűrűsödik és karamellszíne nem lesz, illetve már érezni enyhén a karamell illatát is. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverünk két evőkanálnyit a kesutejszínből és félretesszük hűlni. Ha nem adjuk hozzá egyből a tejszínt, akkor ugyanolyan kőkemény égetett cukor lesz a lábas alján, mint a kristálycukorból készült változatnál. Hűtés közben a karamell még sűrűsödik, de ha túl sűrűnek találjuk bármikor adhatunk még hozzá a tejszínből.

Ha a rizs teljesen kihűlt, összeállítjuk a levendulás kelyhet: a rizshez keverjük a 3-4 evőkanál mézet és a kesutejszínt, majd tálalás előtt hozzáadjuk a tokjából kicsipkedett levendulavirágokat. A rizst kelyhekbe töltjük, mézkaramellel meglocsoljuk és levendulavirágokkal díszítjük.

Vacsora Szamócánál - 3. rész (Receptek)

Tarator (bolgár diós uborkaleves)

Ez a leves a megszokott hűsítő, nyári uborkaleves különleges változata. Legalábbis nekem különleges volt, mert még sosem ettem uborkát dióval, de ezt a hiányosságot ezután szorgalmasan pótolni fogom, mert remekül harmonizál egymással ez a két hozzávaló. Főzés nélkül, gyorsan összeállítható levesről van szó, ezért a nyári látni-sem-akarom-a-sütőt napok kiváló ebédje.

Hozzávalók 4 személyre:
- 2,5 db kígyóuborka
- 3 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
- só
- fehér bors
- 3 evőkanál citromlé
- 12 evőkanál darált dió
- 2 csokor kapor
- 1 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (nálam most elfelejtődött)

Az uborkát megpucoljuk (muszáj, különben nem lesz olyan finom) és nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük. Besózzuk és állni hagyjuk néhány órát, amíg rendesen levet ereszt. Az uborkához adjuk a szójajoghurtot, a citromlevet és a fűszereket. A fokhagymát megpucoljuk és 3-4 evőkanálnyi levessel aprítóban összeturmixoljuk, majd az egészet visszakeverjük az uborkához. Ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint még vizet adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.
A kaprot apróra vágjuk és 8 evőkanál darált dió társaságában a leveshez keverjük. Néhány órát állni hagyjuk, hogy ízei összeérjenek, majd jól behűtve a maradék dióval, kaporral megszórva és egy kevés olívaolajjal díszítve tálaljuk. (Minél többet áll ez a leves, annál furcsább színe lesz a diótól. Az íze nem változik, a színe viszont egyre félelmetesebb. Ezt kalkuláljuk bele, ha vendégeknek készítjük.)

Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával

Először töltött palacsintát szerettem volna készíteni, de végül lemondtam róla, nem most fogok gluténmentes palacsintával kísérletezgetni. Inkább megtöltök valami mást, valami nagyon szezonálisat, valami nem szokványosat. Így esett a választásom a szőlőlevélre, amit már tavaly is kipróbáltam és most is ott virít szemben a szomszédnál a kapuban, úgyhogy amíg a főzőlapom sztrájkolt, addig kicsit megmetszettem a szomszéd szőlőjét.

Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek mézes hagymaszósszal

A töltött szőlőleveleket töltikének vagy dolmának hívják és nagyon sokféleképpen készítik, de általában mindenhol rizzsel, darált hússal, vagy a kettő keverékével töltik meg és úgy főzik ki. Ezen a szokáson változtattam egy kicsit és mivel a szőlőleveleknek enyhén savanykás íze van, ezért úgy gondoltam nagyon jól illik hozzá mindenféle kicsit édes, mézes töltelék vagy köret. A tetejére a mézes hagyma pedig sütés közben szépen rásül és karamellizálódik enyhén pikáns ízt kölcsönözve az ételnek.

Hozzávalók 20 db töltikéhez:
- 20 db nagy méretű, hibátlan szőlőlevél
- kb 450 g tofu (nálam most medvehagymás tofu, de jó a sima is)
- 2-2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma- olívaolaj
- 4+2 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál mustár (nálam cukormentes dijoni mustár)
- só
- bors
- kömény

A töltelékhez a tofut nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük, 2 fej vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk. A reszelt tofuhoz adjuk a hagymákat, 4 evőkanál mézet, 1-2 evőkanál mustárt, a fűszereket és annyi olívaolajat, hogy a keverék ne legyen száraz, de még ne is tocsogjon az olajtól. Alaposan összekeverjük és állni hagyjuk.

Elkészítjük a hagymaszószt is: a másik két fej vöröshagymát is apróra vágjuk és néhány evőkanál olajon és vízen puhára pirítjuk. Ha szükséges, a vizet folyamatosan pótoljuk alatta. Ha elkészült, félrehúzzuk, kicsit kihűtjük, majd hozzákeverünk 2 evőkanál mézet. Félretesszük és kicsit állni hagyjuk.

A szőlőleveleket lobogó, forró, enyhén sós vízben kifőzzük, majd óvatosan kihalásszuk őket a vízből vigyázva, hogy el ne szakadjanak. Ezután jöhet a legjobb rész: a szőlőlevelek megtöltése.
A leveleket szárával felénk és fényes felükkel lefelé tesszük a konyhapultra, tehát a fonákja felől töltjük meg őket. Először is a levél alsó vastag szárát kivágjuk akár a levél belsejéig is, hogyha szükséges. A tofus tölteléket henger formában a levél alsó egyharmadában helyezzük el, majd feltekerjük. A feltekerést úgy kezdjük, hogy a levélke alsó részeit ráhajtjuk a töltelékre, majd a jobb és bal oldalát is felhajtjuk. Alulról csavarunk egyet töltelékestül a levélen, majd a felső részét is ráhajtjuk a töltelékre, ami így pont elfedi a kivágott szár helyén lévő kis vágást.
Remélem, érthető voltam valamennyire. Ha mégsem, akkor itt van egy régebbi képsorozat a szőlőlevéltöltésről:

Ezután a töltikéket vékonyan kiolajozott hőálló tálba tesszük, a tetejükön eloszlatjuk a mézes hagymát és már mehet is a 180 fokos sütőbe kb 20-30 percre.

Mézes-mustáros sült zöldségek

Nagyon szeretem a zöldségeket sütve, ilyen ízesítéssel pedig egyszerűen fantasztikus. A méztől kicsit karamellizálódik a zöldség, a mustártól különleges ízű lesz, elkészítése pedig pofon egyszerű. Tapasztalataim szerint ez az ízvilág sárgarépával, karalábéval, brokkolival a legfinomabb.

Hozzávalók:
- 1 fej karalábé
- 2-3 szál sárgarépa
- 2-3 evőkanál méz
- 1 evőkanál mustár
- olívaolaj
- só
- bors
- kömény
- majoranna

Egy hőálló tálban kevés olajat kikeverünk a mézzel, a mustárral és a fűszerekkel, majd a hosszúkásra felszeletelt zöldségeket beleforgatjuk és 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütjük őket.

Színes burgonyapüré

Ilyen trikolor változatban még sosem készítettem krumplipürét, de a zöld színűt, a bazsalikomosat rendszeresen esszük, ha kapok hozzá friss bazsalikomot. A friss zöldfűszertől nagyon finom és különleges lesz az egyszerű püré, ráadásul a színétől a lányok ugyan most nem ijedtek meg, de az a tapasztalatom, hogy ez a zöld változat húsevő vendégek riogatására igazán alkalmas. :)

Hozzávalók:
- 1,5 kg burgonya
- 3 szál sárgarépa
- egy csokor friss bazsalikom (ki lehet próbálni akár zellerlevéllel is)
- olívaolaj
- só
- bors

A burgonyát enyhén sós vízben héjastul megfőzzük, a répákat megtisztítjuk és azokat is megfőzzük. Ha a burgonya kicsit kihűlt, meghámozzuk és krumplitörővel péppé nyomkodjuk, miközben fele-fele arányban adagoljuk hozzá az olajat és a vizet a kívánt állag elérésig. Sózzuk, borsozzuk. A krumplipürét három felé osztjuk, az egyiket békén hagyjuk, a másik kettőt színezzük. A sárgarépát feldaraboljuk és kevés vízzel és krumplipürével az aprítóban homogén masszává dolgozzuk, majd a többi krumplipüréhez adjuk és alaposan összekeverjük. A bazsalikomos változat ugyanígy készül. A friss bazsalikomot kevés vízzel és kevés krumplipürével masszává dolgozzuk az aprítóban és a maradék krumplipüréhez keverjük. A trikolor burgonyapüré tálalása ezután már csak fantázia kérdése.

Saláta

Mivel elfelejtkeztem a salátakészítésről, ezért ez a saláta bizony annyira egyszerű és gyors lett, hogy szinte le sem merem írni. Ha valaki mégis így járna vendégvárás előtt, ahogy én is, akkor annak íme, itt az extra gyors saláta "recept".

Hozzávalók:
- fél fej jégsaláta
- fél zacskó rukola
- olívaolaj
- fehérbors
- só

A jégsalátát félbevágjuk és csak az egyik felét használjuk fel. Most nem szedtem leveleire, úgy szeleteltem, mint a fél fej hagymát szokás: lapos felére fektettem és innen-onnan is kétszer keresztbe vágtam és már fel is volt aprítva. Hozzászórjuk a rukolát, egy kevés sót és fehérborsot, majd pár csepp olívaolajjal meglocsoljuk, összekeverjük és már tálaljuk is.

Vacsora Szamócánál - 2. rész (Receptek)

Szezámos humusszal töltött paradicsom rukkola ágyon

Az előétel alapötlete a friss, zamatos töltött paradicsom volt, meg a rengeteg rukkola, mert nagyon szeretem együtt ezt a két zöldséget. Innen már egy csak gondolat volt, hogy a kedvenc kencémmel töltöm meg: humusszal és rengeteg pirított szezámmaggal.

A humuszt eredetileg tahinivel, azaz szezámkrémmel készítik, de szerintem így finomabb is és egyszerűbb az elkészítése is.

Hozzávalók 4 személyre:
- 250 g csicseriborsó (áztatás előtt szárazon mérve)
- 4-5 ek citromlé- 1 gerezd fokhagyma
- 6 ek pirított szezámmag
- olívaolaj és víz 1:1 arányban (a kívánt sűrűségtől függően)
- só
- bors
- kömény- kevés római kömény

- 8 db paradicsom
- kb. 50 g rukkola

A csicseriborsót egy éjszakára (vagy 12 órára) vízbe áztatjuk. Közben, ha tudjuk, néhányszor cseréljük rajta az áztatóvizet. Másnap a borsót enyhén sós, bő vízben feltesszük főni és 1-2 óra alatt puhára főzzük. A vizet leöntjük róla és hagyjuk kihűlni.

Közben elkészítjük a szezámmagot: addig pirítjuk, amíg egy kis színe lesz és kellemes illatot áraszt.

Ha minden megvan, akkor a borsót a többi hozzávalóval összeturmixoljuk (aprítóban vagy akár botmixerrel is lehet). Az olajat és a vizet folyamatosan adagoljuk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt állagot. Bár a csicseriborsó már maga is elég krémes, úgyhogy sokra nem lesz szükség. Legvégén pedig hozzákeverjük a szezámmagot és néhány órára hűtőbe tesszük a krémet.

Tálalás előtt a paradicsomok kalapját levágjuk és egy kiskanállal és/vagy késsel kivájjuk a paradicsomok magjait és lédús részeit. Ezt nem érdemes eldobni egyébként, pizzákhoz, paradicsomos mártásokhoz még felhasználható.

A tányérokon elrendezzük a rukkolát, beleigazítjuk a kivájt paradicsomokat, majd egy kiskanál segítségével jó púposra töltjük őket a humusszal és a tetejükbe nyomjuk a kalapjukat.

Levendulás limonádé

Mivel idén a bodzaszörp-projekt szomorú véget ért, így maradtam a jól bevált limonádénál. A levendula pedig adta magát, hiszen ezek a gyönyörű, lila virágok éppen teljes szépségükben pompáztak a házunk előtt, muszáj volt hát kicsit megdézsmálni őket. Először csak friss levendulával próbáltam ki a limonádé ezen változatát, de nem sok íze lett. Csak ezután értesültem róla, hogy a levendulavirágok szárítva sokkal aromásabbak, intenzívebb az ízük és az illatuk is, ezért szerencsésebb a szárított változatot (is) használni. Ez a limonádé nagyon jó (és szerintem finomabb) alternatívája a levendulateának. Nem kell leforráznunk a virágokat és a levendula jótékony hatásai így is kifejtik hatásukat.

Hozzávalók 1 literhez:
- 4-5 friss levendulavirág
- 2 evőkanál szárított levendulavirág- fél citrom
- 3-4 evőkanál méz
- 1 liter víz

A feldarabolt citromokat és a többi hozzávalót is egy megfelelő méretű kancsóban összekeverjük és kb fél órát állni hagyjuk. (Mikor elfogyott a limonádé, én még ötször-hatszor újratöltöttem a kancsót anélkül, hogy cseréltem volna a virágokat benne. Csak mézet adtam hozzá újra és még másnap is nagyon finom, kellemes levendulás limonádé lett belőle.)

Vacsora Szamócánál - 1. rész (Élménybeszámoló)

Még június végén volt nálam csoportunk 3. vacsorája. Már a játék eleje óta foglalkoztatott a gondolat, hogy mi legyen a menü, ha majd hozzám jönnek a lányok vacsorázni. Gondoltam először valamilyen indiai menüre, vagy ha ez nem, akkor valamilyen téma mentén kéne a menüt összeállítani. Persze semmi jó nem jutott eszembe, majd amikor megtudtam, hogy én leszek a következő vendéglátó, kb. fél óra alatt kitaláltam a menüt és a témát is. A téma adott: a nyár. Olyan könnyű, hűsítő ételeket szerettem volna készíteni, amihez aktuális, friss, nyári, most szezonban lévő alapanyagok szükségesek. Ez ráadásul olyan jól sikerült, hogy a főételhez, az italhoz és a desszerthez is a kertünk előtti kiskertből szedtem a hozzávalókat.

A menü olyan jónak bizonyult, hogy a vacsoráig eltelt néhány hét alatt szinte semmit nem változtattam rajta, csak a közben elkezdett gluténmentes diétám miatt a főételt gluténmentes változatban készítettem el. A különleges alapanyagokat már jó előre beszereztem, hogy semmi váratlan esemény ne hátráltassa a menü elkészítését. A friss alapanyagokat pedig a vacsora előtti napon szerettem volna megvásárolni. Hiba volt.

Szerény kis városunkban, de még a környékbeli hipermarketben sem tudtam mindent megvenni a vacsora előtti este, így a nagy nap reggelén még az összes kisebb helyi zöldségest bejártam alapanyagokért, de friss bazsalikomot még így sem kaptam, úgyhogy rászántam magam egy B tervre és jó néhány óra rászámolással nekiálltam a főzésnek, sütésnek, hogy bármi történjék is, időben készen legyek és frissen, tisztán, üdén várhassam este a lányokat. Ráadásul annyira jó menüsort találtam ki, hogy csak néhány dolgot kell megfőzni hozzá, aztán már csak össze kell állítani az egyes ételeket. Szóval, biztos, hogy minden gyorsan és simán el fog készülni. De olyan vis maior eseményre, ami ezután történt, még legvadabb rémálmaimban sem számítottam.

A négykörös főzőlapomra szép sorjában felpakoltam minden főznivalót; legyen csak megfőzve mihamarabb minden, aztán majd elpepecselek az összeállítással még délután. Rotyogott is szépen minden, amikor egyszer csak a főzőlapom minden előzetes bejelentés nélkül sztrájkba kezdett. Nem szép tőle. Kikapcsolt az egész és se kép, se hang. Hiába nyomkodtam rajta bármit, hiába vettem le róla minden edényt, hiába hagytam kihűlni a főzőlapot, csak annyit sikerült elérnem, hogy néhány óra múlva hatalmas ERROR felirat kezdett vad villódzásba rajta. Még sosem láttam ilyet, de őszintén szólva, megvoltam nélküle, ráadásul nem épp most voltam erre kíváncsi.

Szerencsére a desszerthez a rizs megfőtt, sőt, az előételhez a csicseriborsó is, de a főételből semmi nem készült el. Gondoltam, amíg a főzőlapom sztrájkol, addig összedobom azt, ami kész van. Igen ám, de a rizst teljesen ki kéne hűteni, úgyhogy addig azt félretettem. Az előételhez pedig még szezámmagot kéne pirítani, addig nem tudok a csicseriborsóval mit kezdeni, úgyhogy azt is félretettem. Marad az uborka meg a leves, ami még esetleg időben elkészülhet. Az uborkát lereszeltem, besóztam és ezt is félretettem állni egy kicsit.


Már kitakarítottam az egész lakást, rendbe szedtem a teraszt, a kerti bútort, hogy majd ott vacsorázunk. Már mindent megcsináltam estére, kivéve a vacsorát, mert a főzőlap még mindig nem méltóztatott működni. A levest sikerült bekevernem, de a rizs még mindig hűlt, úgyhogy ott álltam a konyha közepén 2 órával a vacsora előtt, úgy hogy csak leves volt és reményem sem volt másra.

Közben rájöttem, hogy a sütő működik, úgyhogy beraktam egy lábas vizet, hátha felforr és majd ott főzök addig, de ez sem vált be. Végső elkeseredésemben már vészjelzéseket adtam le a facebook-on is, hogy valaki segítsen így virtuálisan, aki ért a főzőlaphoz és árulja el, hogy mit kell vele csinálni, hogy abbahagyja ezt az ERROR villogást, mert már az idegeimben is ez a szó villogott, bár akkor még nem estem kétségbe, mert még reménykedtem, hogy a férjem időben hazajön a munkából és ő majd megoldja ezt a problémát, aztán egy kis kapkodással ugyan, de még mindig lehet időben vacsora.

Nos, férjem mit sem sejtve főzőlapunk remek állapotáról, munka után elindult bazsalikombeszerző körútra és addig haza sem jött, míg nem talált. Jó későn érkezett meg, de az tény, hogy nagyon szép bazsalikomot hozott. Persze, ez akkor nem vigasztalt, mert vacsorára egyenlőre uborkaleves volt és friss bazsalikom. Nem biztos, hogy ezt értékelik majd a lányok, úgyhogy gyorsan felvázoltam férjemnek a helyzetet, hogy azonnal csináljon valamit a főzőlappal, különben este nem fogunk tudni mit adni a vendégeknek. Uram neki is esett a főzőlapnak, de annak semmi nem használt. Végül az egész lakás áramtalanítása után sikerült újra elindítani ezt a vacsoragyilkos masinát. Ekkor már délután fél öt volt. A lányokat fél hatra vártuk...

Gyorsan feldobtam mindent ismét a főzőlapra, de mondanom sem kell: a krumpli nem két perc alatt főtt meg. A szezámmagot pillanatok alatt megpirítottam, így elkészülhetett végre az előétel is. Összedobtam az italt is és nagy nehezen a krumpli is megpuhult öt órára, mire Szilda megérkezett, úgyhogy ciki, nem ciki, de együtt pucoltuk a burgonyát. Majd jött a kesutejszín gyártás és bekeverhettem végre a kihűlt rizsből a desszertet is, mire megérkeztek a többiek. A konyha és vele együtt az étkező egy hatalmas csatatér volt ekkor, ugyanis kevés munkapult van a konyhámban, ezért az étkezőasztalt is ki szoktam használni főzésnél. Mindenesetre a kupin át a lányokat gyorsan kitessékeltem a teraszra, ahol egyből ittunk, fotózkodtunk, ajándékoztunk.
Ezt a szépséget kaptam:


És a csoportkép:


Mindeközben a főételből csak a bepácolt töltelék volt meg, de a krumplipürének még nyoma sem volt, a szőlőlevelek nincsenek kifőzve, hát még megtöltve és kisütve, és persze ott van még a mézes hagyma a tetejére. Mire ez az egész esetleg elkészül, addigra szerintem mindenki hazamegy.

Délelőtt még nem épp ezek voltak a terveim.

Nem baj, még mindig van megoldás: minden fogás között jótékony, emésztési szünetet tartunk és míg a lányok a teraszon beszélgetnek, addig eltűnök mindig kicsit és a konyhában sürögve megpróbálom még menteni a menthetőt. Ez már majdnem sikerült is, de közben olyan hűvös lett a teraszon, hogy még pulcsiban sem lehetett kint megmaradni, úgyhogy be kellett költöznünk a házba. Igen ám, de az étkező csupa vacsoracsatatér, ahol a délután folyamán szép lassan elvéreztem. Minden tervem és jószándékom ellenére sincs még főétel. Ekkora edényhalmot, és félkész illetve megmaradt ételkupacokat, ami az étkezőasztalt és környékét uralta, még Harry Potter sem tudná eltüntetni hirtelen, főleg, hogy a főétel még csak most készül ott, úgyhogy az étkezőasztalt semmiképpen nem tudjuk körbeülni, de még csak megközelíteni sem, pedig ott kényelmesen elférnénk. Kényszermegoldásként a nappali kis indiai társalgóasztalát ültük körbe a kanapé párnáival kényelmesebbé téve. Ez legalább pár lépéssel távolabb volt a csatatértől, úgyhogy csak főztem, kapkodtam, kevertem, fűszereztem rendületlenül a fogások között, míg végre számomra is hihetetlen módon, de nagy sokára elkészült a főétel is. Mire minden megsült, főtt, akkor jöttem rá, hogy a nagy kapkodásban elfelejtettem salátát készíteni, de pár perc alatt lett az is. A főzőlap minden gonoszsága ellenére sikeresen megvívtam hát a saját vacsoracsatámat. :)

A nagy kapkodás közepette a beszélgetésbe csak fél füllel tudtam bekapcsolódni, de azért örültem, hogy itt vannak a lányok, hogy újra együtt vagyunk és remélem, azért a nagyon kapkodósra sikerült, de annál nagyobb szeretettel készült vacsora is ehető lett.

A menü:

Előétel:

Szezámos humusszal töltött paradicsom rukkola ágyon

Leves:
Tarator (bolgár uborkaleves)

Főtétel:

Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával

Desszert:

Levendulás rizskehely kesutejszínnel és mézkaramellel

Ital:

Levendulás limonádé

Vacsora Zizinél - 4. rész (Recept)

A desszertet először készítettem, egy kicsit izgultam is, ugyanis először használtam agar-agart zselésítésre. Nem tudtam, hogyan működik. :) Szerencsére jól sikerült és nagyon jól megdermedt, ahogyan szerettem volna. A receptet Makitól tanultam.

Kókuszos kávés panna cotta (panna cotta al cocco e caffe)


Hozzávalók:
- 1 l kókusztej
- 10-15 dkg nádcukor
- 2,5 teáskanál instant kávé
- 2 teáskanál agar-agar

Egy lábasban összekeverek mindent és közepes lángon főzöm, folyamatosan kevergetve, amíg az agar-agar teljesen feloldódik. A meleg folyékony (nem sűrűsödik be) keveréket kis tálkákba /poharakba öntöm, hűtöm, majd beteszem a hűtőbe. A keverék 30 perc múlva összeáll, megszilárdul. Fogyasztás előtt kókuszreszeléket szórok rá.

Vacsora Zizinél - 3. rész (Recept)

Spárgás laskagombás polenta (polenta con funghi e asparagi)

Ezt az ételt már egyszer megfőztem és be is számoltam róla a blogomon, így nem volt újdonság számomra. Csak annyiban kellett vegánosítanom, hogy a vajat olívaolajra cseréltem és nem tettünk reszelt parmezánt a tetejére.

Hozzávalók:
- 35 dkg polenta
- 30 dkg spárga
- 25 dkg laskagomba
- 6 gerezd fokhagyma
- 1 dl száraz fehérbor
- fél csokor petrezselyem
- 1,5 dl zabtejszín
- só, bors, olívaolaj

A zöldségeket előkészítem: a spárgáról levágom a fás részt, feldarabolom. A gombát, petrezselymet, valamint 4 gerezd fokhagymát felaprítok. Egy kevés olívaolajon a fokhagymát megpirítom, majd rádobom a spárgát és a gombát is. Néhány perc múlva hozzáöntöm a bort és addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog. Sózom, borsozom, hozzáadom a petrezselymet, majd a zabtejszínt. Melegítek még egy kicsit rajta, néhány perc múlva elzárom alatta a gázt. Közben 1,2 dl vizet felteszek forralni, amikor forr beleöntöm a polentát, egy kevés sót és borsot adok hozzá, majd a maradék 2 fokhagyma gerezdet belereszelem. Folyamatos kevergetés mellett kb. 20 percig főzöm. A polentát tányérokba szedem, ráteszem a spárgás gombás mixet és már ehetünk is! :)

Vegyes saláta

Egyszerű tavaszi saláta, semmi különleges nincsen benne.


Hozzávalók:
- 1 fej tölgylevelű saláta
- néhány céklalevél
- 1 csomag retek
- 3 db paradicsom
- 3 szál újhagyma
- 2 kicsi bébi cékla
- olívaolaj
- fél citrom leve

Mindent felaprítok, egy nagy tálba teszem, meglocsolom olívaolajjal és a citrom levével.

Vacsora Zizinél - 2. rész (Recept)

Akkor kezdjük az olasz estet előétellel és egy nagyon finom levessel. Azt hiszem, ezek a fogások aratták a legnagyobb sikert! :) Tényleg nagyon ízletesek voltak, érdemes nektek is elkészíteni!

Babos zsályás falatok (crostini di fagioli)


Hozzávalók:
- 24 dkg bab (a konzervnek pont ennyi a súlya, én most ezt használtam idő hiányában, lehet fehér, barna, bármilyen színű :))
- 3 gerezd fokhagyma
- néhány levél zsálya
- 0,5 dl fehérbor
- só, bors, olívaolaj
- baguette

Olívaolajon kicsit megpirítom az apróra vágott fokhagyma gerezdeket, a zsályaleveleket és a leszűrt jól átmosott babot. Néhány perc párolás után felöntöm a fehérborral és nagy lángon pár percig összeforralom az ízeket. Az elkészült bab egy részét villával enyhén összetöröm, majd a baguette szeletekre kanalazva tálalom.

Toszkán paradicsomleves (pappa al pomodoro)


Hozzávalók:
- 3 db konzerv paradicsom (hámozott, egész paradicsomok)
- 2-3 szem paradicsom
- 1 fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- só, bors, olívaolaj
- 1 csokor bazsalikom
- 3 dl víz
- száraz baguette

A vöröshagymát és 2 gerezd fokhagymát felaprítom, olívaolajon megdinsztelem. A paradicsomokat néhány percre forró vízbe teszem, majd leöblítem hideg vízzel és lehúzom a héjukat. A konzerv paradicsomot és a meghámozott paradicsomot turmixgépben pépesítem és ráöntöm a hagymára. Sózom, borsozom, hozzáadom a maradék 2 gerezd fokhagymát pépesítve és a 3 dl vizet. Beleteszem a bazsalikom felét és főzöm kb. 20 percig. Tálalásnál a tányérokba teszem a darabokra tépett baguette szeleteket, meglocsolom őket olívaolajjal, ráteszek még bazsalikom leveleket, borsozom, majd rászedem a levest. A kenyerek rövid időn belül megszívják magukat és egy sűrű tál levest kapunk.

Vacsora Zizinél - 1. rész (Élménybeszámoló)

Múlt vasárnap végre én is vendégül láttam a lányokat. Igaz, csonka volt a csapat, ugyanis Siccike igazoltan (családi betegség) miatt távol maradt. Az időpontot - közös megegyezés alapján - nem akartuk megváltoztatni miatta, mert így is nagyon nehéz összeszedni a kis csapatot egy-egy alkalomra.

Délelőtt még javában kószáltam a Konyha kiállításon, meg a Culinarisból is be kellett szereznem egy-két dolgot még az estebédhez, így délután fél 3-ra értem haza, a lányokat meg 5 órára vártam!!! Hát onnantól kezdve nem volt megállás... :) Le se tettem a kezemből a fakanalat és a kést!

Sokat gondolkodtam a menün, hogy vegyem reformosra és legyen benne árpagyöngy, hajdina, stb., amikkel még nem nagyon próbálkoztam, vagy maradjak a modern vegánnál, amiket általában főzni szoktam (vegetáriánus formában is, ugyanis tejterméket, tojást alkalmanként fogyasztunk). Hát maradtam. Ráadásul olaszba fordult a menü, Kriszta szakácskönyvének köszönhetően. A könyvben a receptek nem mindegyike vegán, de én vegánosítottam. Egyedül a desszert receptje származik máshonnan, Makinál tanultam a főzőiskolában.

Menü:

Előétel: babos zsályás falatok (crostini di fagoli)

Leves: toszkán paradicsomleves (pappa al pomodoro)

Főétel: laskagombás spárgás polenta (polenta con funghi e asparagi)

Desszert: kókuszos kávés panna cotta (panna cotta al cocco e caffe)
Ital: citromos mentás limonádé, rosé bor

Folyt. köv. a receptekkel!

Vacsora Szildánál - 5. rész (Recept)

Lúdláb torta (8 szeletes)

Piskóta:
Hozzávalók:
- 30 dkg tönköly liszt
- 15 dkg nádcukor
- 1 kk szódabikarbóna
- 4 dl víz
- 2 dl víz
- 1 dl olaj
- 2 ek karob por
- 1 ek cikória kávé

Mindent összekeverünk. A tésztát 1-2 percig habosítjuk, majd tepsibe öntjük, és előmelegített sütőben, 180 fokon 40-50 perc alatt készre sütjük.

Krém:
Hozzávalók:
- 5 dl rizstej
- 10-15 dkg magozott meggy
- 3 dkg kukoricakeményítő
- 2 dkg karob
- 1 dkg cikória kávé
- 75 ml szójatejszín
- 7 dkg porcukor
- 7 dkg margarin

A karobot, a cikória kávét és a kukoricakeményítőt összekeverjük, a rizstejjel felfőzzük, és hagyjuk kihűlni. A margarint a porcukorral és a tejszínnel habosra keverjük, majd a két krémet hidegen összekeverjük. Beleforgatjuk a meggyet, és az egészet legalább 2-3 cm vastagon a piskótára kenjük. 3-4 órára hűtőbe tesszük, majd bevonjuk karobmázzal. Díszíthetjük a maradék krémmel és meggyszemekkel.

Karobmáz:
Hozzávalók:
- 15 dkg margarin
- 10 dkg nádcukor
- 4 dkg karob
- 1 dkg cikória kávé

Megolvasztjuk a margarint, és abba belekeverjük egy habverő szegítségével a többi alapanyagot, amíg a cukor el nem olvad.

Tapasztalataim:
Az eredeti recept csak karobot ír, a család viszont sokkal csokisabb hatásnak érzi, ha egyharmadát cikória kávéval helyettesítem. A meggyből nincs elegendő mennyiség! :)
Díszítésnek én pirított zabpelyhet használtam. A torta betöltése előtt érdemes egy fél centis réteget levágni a piskóta tetejéről, majd ezt visszahelyezni a 3 cm krém tetejére, mert könnyebb lesz a karobmázat szépen rákenni, bár vágásnál okoz ez némi nehézséget, de ez is megelőzhető, ha ezt a vékony piskótát felvágjuk nyolc szeletre előre. Nem nehezíti a kenést, de ezt persze a vacsoránk előtt elfelejtettem megtenni. A forma stabilitása érdekében szerencsés a tortaformában megtölteni, valamint hűteni a tortát, és tálalás előtt levenni róla a gyűrűt.

Vacsora Szildánál - 4. rész (Recept)

Fűszeres kuszkusszal töltött sült paprika

Hozzávalók:
- 2 db nagy fej vöröshagyma
- 1 ek borsikafű
- 2 ek őrölt paprika
- 3 ek vegamix
- 3 ek fokhagyma granulátum
- 2 ek tengeri só
- 20 dkg kuszkusz
- 10 dkg füstölt tofu lereszelve
- 10 dkg durvára őrölt tök mag
- 4 db nagy töltenivaló zöldpaprika, kicsumámázva, félbevágva

A hagymát pároljuk meg kevés vízben a fűszerekkel, majd öntsük fel annyi vízzel, hogy másfélszer akkora legyen a térfogata, mint a kuszkusznak. A kuszkuszt keverjük össze a füstölt tofuval és a tökmaggal, öntsük rá a forrásban lévő hagymás vizet, majd takarjuk le, hogy a gőz ne tudjon sehol kiszökni. A keveréket töltsük bele a fél paprikákba. Olívaolajjal vékonyan kikent tepsibe tegyük egymás mellé a paprikákat. Öntsünk a tepsibe 2dl vizet, fedjük le alufóliával, és nagy lángon süssük 20-30 percig. Vegyük le a fóliát, és pár percig süssük így, a paprikák megpirulásáig.

Zellerpüré

Hozzávalók:
- 4 db krumpli
- 1 nagy zeller
- 10 dkg margarin
- 1 dl olívaolaj
- 3 gerezd fokhagyma
- só ízlés szerint
- 2 ek sörélesztő pehely
- 3 ek vegamix
- bors

A krumplikat a zellerrel együtt minél kevesebb vízben, felkockázva megfőzzük. Ha már puha, mehet először csak a krumpli és a zeller a turmixba, a többi alapanyaggal együtt. A vizet lassan, figyelmesen adagoljuk hozzá, hogy ne legyen túl híg. Addig turmixoljuk, amíg egészen krémes nem lesz. Ekkor akár már tálalható is, de újramelegítve is remek.

Vacsora Szildánál - 3. rész (Recept)

Póréhagymaszósz

Hozzávalók:
- 1 nagy póréhagyma fehér része
- 2 ek vegamix
- 3 gerezd zúzott fokhagyma
- 1/2 ek tengeri só
- 1csésze héj nélküli mandulapálcika
- 2-3 ek teljes kiőrlésű liszt

A póréhagymát pároljuk meg 1 csésze vízben fűszerekkel, majd főzzük el a vizet teljesen. Turmixoljuk össze a mandulát 2 csésze vízzel, öntsük a megpuhult hagymához. Szórjuk rá a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett főzzük 5-8 percig.

Kenyérhurka (zsemlegombóc)

Hozzávalók:

- 20 dkg teljes kiőrlésű kenyérkocka
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 nagy fej vöröshagyma üvegesre párolva
- 2-3 ek extraszűz olíva olaj
- 1/2 l magtej (akármilyen növényi tej)
- 1 csésze kesudió
- 1tk tengeri só + 1tk kurkuma
- 3 púpozott ek zabliszt

Keverjük össze egy nagy tálban az első négy összetevőt. A másik ötöt összeturmixolva öntsük rá a kenyérkockákat. Hagyjuk állni fél órát. Tépjünk le folpackból egy 30 cm-es darabot. A közepére tegyünk a masszából 4-5 evőkanálnyit, tekerjük fel, mindkét végére kössünk szoros csomót. Az így elkészített csomagokat forró vízben főzzük 20 percig. A vízből kiemelve a folpack eltávolítása után szeleteljük fel.

Tapasztalataim:

A póréhagyma mártásnak a kétszeresét készítettem el négyünknek, és elfogyott, szóval lehet bátran szorozgatni a mennyiségeket egy nagyobb család jóllakatása esetén. Kicsit kevesebb sóval fogom legközelebb csinálni, de ez ízlés kérdése is. A kenyérhurka viszont ipari mennyiség. :) Nekem nem sikerült így elsőre teljesen egyenletes hurkákat képeznem, de szerencsére ez nem vont le sokat a végeredményből. Talán lehetne fűszeresebb, amit szerintem hamarosan ki is fogok próbálni, saját szájíz szerint. Az állaga azonban tökéletes, és nagyon csinos kis dolgokat lehet ügyes kézzel varázsolni belőle.

Vacsora Szildánál - 2.rész (Receptek)

Most következhetnek a receptek, legalábbis egy része... remélem mindenki várja már...

Házikenyér:

Hozzávalók:
- 2,8dl víz
- 1 ek olaj
- 1 tk só
- 1 tk cukor
- 1/4 élesztő
- 360 g őszibúza liszt
- 180 g tönkölybúza liszt
- 3 ek sikér

A hozzávalókat a felsorolás sorrendjében beletesszük a kenyérsütőgépbe, és (a miénken) 3-as programon elindítjuk. Nem akartam illúzió romboló lenni, de most tényleg gépi kenyeret tálaltam.

Limonádé:

Hozzávalók:
- 2 liter víz
- 1 db bio citrom kockákra vágva
- 1/2 bio lime kockákra vágva
- 5-6 mentalevél
- 2 ek méz

A kiválasztott kancsóba kinyomjuk a kockára vágott citrusfélék levét, majd a rostos, héjas rész is beledobjuk. A mentaleveleket markunkban összedörzsöljük, majd széttépkedjük és az egyveleghez adjuk. Végül a két evőkanál mézzel együtt jól összekeverjük. Érdemes állni hagyni.

Tofusalátás szendvicskrém:

Hozzávalók (szerintem hatalmas adaghoz):
- 30dkg natúr tofu apróra vágva
- 1 csokor újhagyma felaprítva
- 1/2 csokor petrezselyem (ehhez szárítottat használtam 1 ek)
- 1 tk só
- 1/2 dl olivaolaj
- 1/2 citrom leve
- 1 csepp méz
- 1/2 gerezd fokhagyma
- 1/2 mokkáskanál kurkuma
- 1 ek aprított vöröshagyma(nem tettem bele)
- 1 ek sörélesztő pehely
- 1 csésze főtt köles

Elkészítjük az úgynevezett tofusalátát az első csokor hozzávalóból, hagyjuk pihenni. Szerintem érdemes erre is tenni egy kis sót, mert a tofu különben nagyon sótlan marad. A folytatásban én nemes egyszerűséggel az összes többi hozzávalót beletettem a kelyhes turmixomba, és hagytam jó ideig krémesedeni. A szakácskönyv ezt kölesmajonéznek hívja, de nekem kicsit kusza volt, hogy mikor mit kellene hova tennem. Egyszerűsítettem... Számomra döbbenetes mennyire majonézszerű dolog került ki belőle. Kicsit kevésnek találtam, szerintem többet is elbírt volna a tofu. Szóval ezt a masszát végül rá kell tenni az előkészített tofusalátára, és már tálalásra kész is.

Brokkli pástétom:

Hozzávalók:
- 20 dkg párolt brokkoli (én többet tettem nem sokkal, de azért pár rózsácskát még belecsempésztem a kehelybe)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 csésze zabpehely (jó köles vagy rizs is, de ez a leggyorsabb)
- 1/2 csésze napraforgó mag
- só ízlés szerint
- 3 ek lenmag (ezt elfelejtettem :))

Tegyünk mindent a turmixba, kivéve a lenmagot, várjuk ki hogy a gép krémesre dolgozza. Keverjük bele a lenmagot, nem úgy mint én, és JÓ ÉTVÁGYAT!

Kukorica pástétom:

Hozzávalók:
- 500 g mirelit kukorica
- 3-4 ek olaj
- 2 ek vegamix
- 1-2 tk só
- 2 tk fokhagyma granulátum
- 1 tk őrölt kömény
- 1 ek sörélesztő pehely
- 2 ek felaprított snidling

Ez a recept annyiban különbözik az előzőtől, hogy botmixert érdemes használni, mert nem szabad plusz folyadékot hozzáadni, és a legerősebb turmix sem bánik el ilyen sűrű anyaggal. Nagyon gyorsan elkészül, és már csak a snidlinget kell beletenni, és tálalni.

Vacsora Szildánál - 1.rész (Élménybeszámoló)

Nem szeretném senkinek az idegeit húzni, ezért úgy döntöttem, több részletben fogom megosztani Veletek kedves csoportunk első vacsorájának élményét.

Ott kezdeném a mesélést, hogy eredetileg nem én kezdtem volna a vendéglátást, de az állampolgári kötelezettségekkel tarkított április úgy hozta, hogy nekem volt a legkönnyebb megoldani. Így utólag úgy tűnik, helyes döntés volt, mert a pocakom már így is sokat emelt a nehézségi fokozaton.

A menüt szerettem volna minél egyszerűbbé tenni magam számára, ami szerintem sikerült is, mert összesen 4,5 óra állt rendelkezésünkre Gergővel, hogy minden kész legyen a vendégek fogadására. Kizárólag a torta piskótáját készítettem el már szombaton, és a kenyeret sütötte a gép szombat éjjel.

Tehát a menü:

Vendégváró falatok: pástétomos házikenyerek (tofusalátás pástétom, brokkoli pástétom, kukorica pástétom)

Előétel: Kenyérhurkák póréhagyma mártással

Főétel: Töltött paprika zellerpürével

Desszert: Lúdláb torta

Saláta: Vegyes zöld

Innivaló: Házi limonádé mentalevéllel

Fél hatra beszéltük meg a kezdést. Siccike és Zita érkeztek elsőként, akik így még szemtanúi voltak a vendégváró falatok készülésének, mert nem sikerült tökéletesen az időzítés. Szerencsére limonádéval már meg tudtam kínálni őket. Timi is hamar befutott, de őt már tálcán várta a kész finomság. Ajándékba egy meseszép orchideát, és egy remek olíva olajat kaptam. Igazán értékes ajándékok, itt is nagyon köszönöm. A virág azóta beköltözött az ablakomba, és egész nap gyönyörködhetek benne. Gyors ismerkedés, koccintás után következett a türelmesen várakozó pástétomos kenyerek elfogyasztása. Legnagyobb örömömre, a tálca hamar kiürült.

Az előétel tálalása közben meglepetten tapasztaltam, hogy a póréhagyma krém éppen hogy elég lett, pedig szerintem nem adagoltam túl senkinél... abból legközelebb dupla adagot fogok készíteni.

A főétel tálalásánál megállapítottuk, hogy túl gyors a tempó, még alig érkeztek meg, de már mindjárt jól is laknak. A töltött paprikát azért még elfogyasztottuk, nehogy kihűljön, de a desszert előtt tartottunk egy nagyobb csacsogós szünetet. Jó volt megismerni a többieket. Örömmel tapasztaltam, hogy a főzésen, étkezési szokásokon kívül nagyon sok más közös pont is van az életeinkben, és igazán sokféle témáról beszélgettünk. Természetesen a blogjainkhoz feltétlen szükséges ételfotók téma komoly teret hódított magának, ami számomra is nagyon izgalmas, és remélem hamarosan kicsit profibban fogok én is ehhez a dologhoz állni.

A torta tálalásakor izgultam legjobban, hogy vajon a krém kifolyik, vagy megkegyelmez, és egy mutatós tortával kínálhatom meg a vendégeimet. Szerencsére kellően megkötött a krém, és határozottan tortaformát öltött a feltálalt édesség.

Nem tudom, hogy a gyors kezdésnek, vagy a remek hangulatnak köszönhetően, de az idő igen gyorsan elszaladt. Szívesen beszélgettem volna még, bár ennivalót már nem tudtam volna tálalni többet, de a desszert után szerintem már senkinek sem hiányzott :).

A folytatásban érkezem a receptekkel.