Ez a leves a megszokott hűsítő, nyári uborkaleves különleges változata. Legalábbis nekem különleges volt, mert még sosem ettem uborkát dióval, de ezt a hiányosságot ezután szorgalmasan pótolni fogom, mert remekül harmonizál egymással ez a két hozzávaló. Főzés nélkül, gyorsan összeállítható levesről van szó, ezért a nyári látni-sem-akarom-a-sütőt napok kiváló ebédje.
Hozzávalók 4 személyre:
- 2,5 db kígyóuborka
- 3 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
- só
- fehér bors
- 3 evőkanál citromlé
- 12 evőkanál darált dió
- 2 csokor kapor
- 1 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (nálam most elfelejtődött)
Az uborkát megpucoljuk (muszáj, különben nem lesz olyan finom) és nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük. Besózzuk és állni hagyjuk néhány órát, amíg rendesen levet ereszt. Az uborkához adjuk a szójajoghurtot, a citromlevet és a fűszereket. A fokhagymát megpucoljuk és 3-4 evőkanálnyi levessel aprítóban összeturmixoljuk, majd az egészet visszakeverjük az uborkához. Ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint még vizet adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.
A kaprot apróra vágjuk és 8 evőkanál darált dió társaságában a leveshez keverjük. Néhány órát állni hagyjuk, hogy ízei összeérjenek, majd jól behűtve a maradék dióval, kaporral megszórva és egy kevés olívaolajjal díszítve tálaljuk. (Minél többet áll ez a leves, annál furcsább színe lesz a diótól. Az íze nem változik, a színe viszont egyre félelmetesebb. Ezt kalkuláljuk bele, ha vendégeknek készítjük.)
Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával
Először töltött palacsintát szerettem volna készíteni, de végül lemondtam róla, nem most fogok gluténmentes palacsintával kísérletezgetni. Inkább megtöltök valami mást, valami nagyon szezonálisat, valami nem szokványosat. Így esett a választásom a szőlőlevélre, amit már tavaly is kipróbáltam és most is ott virít szemben a szomszédnál a kapuban, úgyhogy amíg a főzőlapom sztrájkolt, addig kicsit megmetszettem a szomszéd szőlőjét.
- 2,5 db kígyóuborka
- 3 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
- só
- fehér bors
- 3 evőkanál citromlé
- 12 evőkanál darált dió
- 2 csokor kapor
- 1 gerezd fokhagyma
- olívaolaj (nálam most elfelejtődött)
Az uborkát megpucoljuk (muszáj, különben nem lesz olyan finom) és nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük. Besózzuk és állni hagyjuk néhány órát, amíg rendesen levet ereszt. Az uborkához adjuk a szójajoghurtot, a citromlevet és a fűszereket. A fokhagymát megpucoljuk és 3-4 evőkanálnyi levessel aprítóban összeturmixoljuk, majd az egészet visszakeverjük az uborkához. Ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint még vizet adhatunk hozzá, de szerintem nem szükséges.
A kaprot apróra vágjuk és 8 evőkanál darált dió társaságában a leveshez keverjük. Néhány órát állni hagyjuk, hogy ízei összeérjenek, majd jól behűtve a maradék dióval, kaporral megszórva és egy kevés olívaolajjal díszítve tálaljuk. (Minél többet áll ez a leves, annál furcsább színe lesz a diótól. Az íze nem változik, a színe viszont egyre félelmetesebb. Ezt kalkuláljuk bele, ha vendégeknek készítjük.)
Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek színes burgonyapürével, mézes-mustáros sült zöldségekkel és salátával
Először töltött palacsintát szerettem volna készíteni, de végül lemondtam róla, nem most fogok gluténmentes palacsintával kísérletezgetni. Inkább megtöltök valami mást, valami nagyon szezonálisat, valami nem szokványosat. Így esett a választásom a szőlőlevélre, amit már tavaly is kipróbáltam és most is ott virít szemben a szomszédnál a kapuban, úgyhogy amíg a főzőlapom sztrájkolt, addig kicsit megmetszettem a szomszéd szőlőjét.
Mézes-mustáros tofuval töltött szőlőlevelek mézes hagymaszósszal
A töltött szőlőleveleket töltikének vagy dolmának hívják és nagyon sokféleképpen készítik, de általában mindenhol rizzsel, darált hússal, vagy a kettő keverékével töltik meg és úgy főzik ki. Ezen a szokáson változtattam egy kicsit és mivel a szőlőleveleknek enyhén savanykás íze van, ezért úgy gondoltam nagyon jól illik hozzá mindenféle kicsit édes, mézes töltelék vagy köret. A tetejére a mézes hagyma pedig sütés közben szépen rásül és karamellizálódik enyhén pikáns ízt kölcsönözve az ételnek.
Hozzávalók 20 db töltikéhez:
- 20 db nagy méretű, hibátlan szőlőlevél
- kb 450 g tofu (nálam most medvehagymás tofu, de jó a sima is)
- 2-2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma- olívaolaj
- 4+2 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál mustár (nálam cukormentes dijoni mustár)
- só
- bors
- kömény
A töltelékhez a tofut nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük, 2 fej vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk. A reszelt tofuhoz adjuk a hagymákat, 4 evőkanál mézet, 1-2 evőkanál mustárt, a fűszereket és annyi olívaolajat, hogy a keverék ne legyen száraz, de még ne is tocsogjon az olajtól. Alaposan összekeverjük és állni hagyjuk.
Elkészítjük a hagymaszószt is: a másik két fej vöröshagymát is apróra vágjuk és néhány evőkanál olajon és vízen puhára pirítjuk. Ha szükséges, a vizet folyamatosan pótoljuk alatta. Ha elkészült, félrehúzzuk, kicsit kihűtjük, majd hozzákeverünk 2 evőkanál mézet. Félretesszük és kicsit állni hagyjuk.
A szőlőleveleket lobogó, forró, enyhén sós vízben kifőzzük, majd óvatosan kihalásszuk őket a vízből vigyázva, hogy el ne szakadjanak. Ezután jöhet a legjobb rész: a szőlőlevelek megtöltése.
A leveleket szárával felénk és fényes felükkel lefelé tesszük a konyhapultra, tehát a fonákja felől töltjük meg őket. Először is a levél alsó vastag szárát kivágjuk akár a levél belsejéig is, hogyha szükséges. A tofus tölteléket henger formában a levél alsó egyharmadában helyezzük el, majd feltekerjük. A feltekerést úgy kezdjük, hogy a levélke alsó részeit ráhajtjuk a töltelékre, majd a jobb és bal oldalát is felhajtjuk. Alulról csavarunk egyet töltelékestül a levélen, majd a felső részét is ráhajtjuk a töltelékre, ami így pont elfedi a kivágott szár helyén lévő kis vágást.
Remélem, érthető voltam valamennyire. Ha mégsem, akkor itt van egy régebbi képsorozat a szőlőlevéltöltésről:
A töltött szőlőleveleket töltikének vagy dolmának hívják és nagyon sokféleképpen készítik, de általában mindenhol rizzsel, darált hússal, vagy a kettő keverékével töltik meg és úgy főzik ki. Ezen a szokáson változtattam egy kicsit és mivel a szőlőleveleknek enyhén savanykás íze van, ezért úgy gondoltam nagyon jól illik hozzá mindenféle kicsit édes, mézes töltelék vagy köret. A tetejére a mézes hagyma pedig sütés közben szépen rásül és karamellizálódik enyhén pikáns ízt kölcsönözve az ételnek.
Hozzávalók 20 db töltikéhez:
- 20 db nagy méretű, hibátlan szőlőlevél
- kb 450 g tofu (nálam most medvehagymás tofu, de jó a sima is)
- 2-2 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma- olívaolaj
- 4+2 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál mustár (nálam cukormentes dijoni mustár)
- só
- bors
- kömény
A töltelékhez a tofut nagy lyukú sajtreszelőn lereszeljük, 2 fej vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk. A reszelt tofuhoz adjuk a hagymákat, 4 evőkanál mézet, 1-2 evőkanál mustárt, a fűszereket és annyi olívaolajat, hogy a keverék ne legyen száraz, de még ne is tocsogjon az olajtól. Alaposan összekeverjük és állni hagyjuk.
Elkészítjük a hagymaszószt is: a másik két fej vöröshagymát is apróra vágjuk és néhány evőkanál olajon és vízen puhára pirítjuk. Ha szükséges, a vizet folyamatosan pótoljuk alatta. Ha elkészült, félrehúzzuk, kicsit kihűtjük, majd hozzákeverünk 2 evőkanál mézet. Félretesszük és kicsit állni hagyjuk.
A szőlőleveleket lobogó, forró, enyhén sós vízben kifőzzük, majd óvatosan kihalásszuk őket a vízből vigyázva, hogy el ne szakadjanak. Ezután jöhet a legjobb rész: a szőlőlevelek megtöltése.
A leveleket szárával felénk és fényes felükkel lefelé tesszük a konyhapultra, tehát a fonákja felől töltjük meg őket. Először is a levél alsó vastag szárát kivágjuk akár a levél belsejéig is, hogyha szükséges. A tofus tölteléket henger formában a levél alsó egyharmadában helyezzük el, majd feltekerjük. A feltekerést úgy kezdjük, hogy a levélke alsó részeit ráhajtjuk a töltelékre, majd a jobb és bal oldalát is felhajtjuk. Alulról csavarunk egyet töltelékestül a levélen, majd a felső részét is ráhajtjuk a töltelékre, ami így pont elfedi a kivágott szár helyén lévő kis vágást.
Remélem, érthető voltam valamennyire. Ha mégsem, akkor itt van egy régebbi képsorozat a szőlőlevéltöltésről:
Ezután a töltikéket vékonyan kiolajozott hőálló tálba tesszük, a tetejükön eloszlatjuk a mézes hagymát és már mehet is a 180 fokos sütőbe kb 20-30 percre.
Mézes-mustáros sült zöldségek
Nagyon szeretem a zöldségeket sütve, ilyen ízesítéssel pedig egyszerűen fantasztikus. A méztől kicsit karamellizálódik a zöldség, a mustártól különleges ízű lesz, elkészítése pedig pofon egyszerű. Tapasztalataim szerint ez az ízvilág sárgarépával, karalábéval, brokkolival a legfinomabb.
Hozzávalók:
- 1 fej karalábé
- 2-3 szál sárgarépa
- 2-3 evőkanál méz
- 1 evőkanál mustár
- olívaolaj
- só
- bors
- kömény
- majoranna
Egy hőálló tálban kevés olajat kikeverünk a mézzel, a mustárral és a fűszerekkel, majd a hosszúkásra felszeletelt zöldségeket beleforgatjuk és 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt puhára sütjük őket.
Színes burgonyapüré
Ilyen trikolor változatban még sosem készítettem krumplipürét, de a zöld színűt, a bazsalikomosat rendszeresen esszük, ha kapok hozzá friss bazsalikomot. A friss zöldfűszertől nagyon finom és különleges lesz az egyszerű püré, ráadásul a színétől a lányok ugyan most nem ijedtek meg, de az a tapasztalatom, hogy ez a zöld változat húsevő vendégek riogatására igazán alkalmas. :)
Hozzávalók:
- 1,5 kg burgonya
- 3 szál sárgarépa
- egy csokor friss bazsalikom (ki lehet próbálni akár zellerlevéllel is)
- olívaolaj
- só
- bors
A burgonyát enyhén sós vízben héjastul megfőzzük, a répákat megtisztítjuk és azokat is megfőzzük. Ha a burgonya kicsit kihűlt, meghámozzuk és krumplitörővel péppé nyomkodjuk, miközben fele-fele arányban adagoljuk hozzá az olajat és a vizet a kívánt állag elérésig. Sózzuk, borsozzuk. A krumplipürét három felé osztjuk, az egyiket békén hagyjuk, a másik kettőt színezzük. A sárgarépát feldaraboljuk és kevés vízzel és krumplipürével az aprítóban homogén masszává dolgozzuk, majd a többi krumplipüréhez adjuk és alaposan összekeverjük. A bazsalikomos változat ugyanígy készül. A friss bazsalikomot kevés vízzel és kevés krumplipürével masszává dolgozzuk az aprítóban és a maradék krumplipüréhez keverjük. A trikolor burgonyapüré tálalása ezután már csak fantázia kérdése.
Saláta
Mivel elfelejtkeztem a salátakészítésről, ezért ez a saláta bizony annyira egyszerű és gyors lett, hogy szinte le sem merem írni. Ha valaki mégis így járna vendégvárás előtt, ahogy én is, akkor annak íme, itt az extra gyors saláta "recept".
Hozzávalók:
- fél fej jégsaláta
- fél zacskó rukola
- olívaolaj
- fehérbors
- só
A jégsalátát félbevágjuk és csak az egyik felét használjuk fel. Most nem szedtem leveleire, úgy szeleteltem, mint a fél fej hagymát szokás: lapos felére fektettem és innen-onnan is kétszer keresztbe vágtam és már fel is volt aprítva. Hozzászórjuk a rukolát, egy kevés sót és fehérborsot, majd pár csepp olívaolajjal meglocsoljuk, összekeverjük és már tálaljuk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése